Zsinórvezető görgőt keresek

Mivel kint röpködnek a mínuszok így a horgászat még várat magára egy jó ideig. De, hogy addig se unatkozzak gondoltam megpróbálkozom egy szinte lehetetlenek tűnő feladattal, új zsinórvezető görgőt szerezni az egyik orsómra!

Ez egy 25-ös Okuma safina Noir, amit már másfél éve tekerek, és szinte csak ezt használtam az elmúlt másfél évben, ahhoz képest amennyi kilométert beletekertem nagyon bírja, még mindig ugyanolyan simán fut mint új korában, semmi darálás kotyogás. A felkapókarnál már van egy kis kopás de nem vészes, a zsinórvezető görgőt viszont megviselte, hogy csak  fonottal használtam, kicsit belerágta magát a zsinór, ezért szeretnék új görgőt rá.

Egyszer már futottam egy kört ez végett de nem jártam sikerrel, nem lehet alkatrészt beszerezni hozzá, szerintem sem a gyártónak sem az eladónak nem érdeke az ha megjavítom az orsómat és még használom 1-2 évet. Természetesen ők annak örülnének ha kidobnám és vennék ujjat.
Megpróbálkozom még egy két helyen hátha sikerül szereznem, vagy csináltatnom.
Ha esetleg tudna valaki ebben nekem segíteni azt megköszönném!
Viszont ha nem sikerül szereznem görgőt akkor veszek egy ugyanilyen orsót megint mert szerintem ár érték arányban nagyon megérte!

Idei utolsó?

Lehet, hogy a mai 1 órás kiruccanásom volt idén az utolsó horgászatom, ugyanis az időjárás előrejelzések szerint megjönnek a mínuszok, és az elkövetkező egy hétben nappal sem fog fagypont fölé emelkedni a hőmérséklet. Én személy szerint nem nagyon szeretek már olyankor pergetni amikor dobásonként ki kell pucolni a jeget a spiccgyűrűből vagy a merevre fagyott zsinórral kell küszködni.
Na de azért egy jót sétáltam még ma. Ráadásul egy olyan helyen, ami mellet szinte minden nap elmegyek legalább kétszer, de még egyszer sem horgásztam itt.

Bár a halfogás nálam nem szempont, de tudván, hogy egy időre szögre akasztom a pergető pálcát, szomorú lettem volna ha ma fogás nélkül kellett volna hazamennem.
De szerencsémre Krisztián P4-ese tette a dolgát, és előkerített nekem még egy domolykót. :)

Karácsonyi ajándék a víztől

Tegnap este Sali írt nekem, hogy holnap délelőtt ő megy horgászni nem e akarok vele menni? Beszereztem gyorsan itthon egy egész délelőttre szóló eltávozási engedélyt és már ment is a válasz, hogy megyek!
Reggel aztán a megbeszélt időpontban Sali jött, gyorsan bepakoltam a kocsiba, aztán elindultunk, messzire nagyon nem jutottunk mert két utcával arrébb rájöttem, hogy otthon hagytam a telefonomat, ezért hát visszafordultunk érte. Na ekkor már biztosra vettem, hogy halat ma én nem fogok, mert a mondás szerint ha elindultál és vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd.
Még előző nap megbeszéltük, hogy nem megyünk egyből a vízpartra előbb betérünk a horgászboltba, pár apróságért, fogyóban voltak már a kisméretű kapcsaim, meg valami kisebbfajta gumihalat akartam venni ha esetleg megint valami sügeres pályára tévednék akkor legyen mivel kísérletezni.
Ott aztán beszereztem a kapcsot és a gumihalakat, azon kívül megsuhogtattunk pár botot meg egykét orsót is megkritizáltunk, el is csesztünk itt majdnem egy órát.
A vízpartra leérve elég szar idő fogadott minket, igaz hogy + 10 fok volt de a szél az elég erősen fújt.

Elindultunk lefelé, bő fél óra után vissza is fordultunk, hogy megnézzük a híd feletti részt is mert lefelé halaknak nem volt jele. A hídnál én átmentem a túlsó oldalra és ott folytattam az utamat felfelé.
Sokat nem kellet sétálnom az első halért, ami egy csuka volt, nem  szórakoztam vele túl sokat hamar kikaptam a vízből nehogy elharapja a fc. előkét.

Folytattam az utamat felfelé, és éppen egy fűzfa alatt álltam meg amikor valami nagyobb madár elszállt róla, felnéztem és jobban megnéztem a fát amin még legalább 10 baglyot  számoltam össze.

Elsétáltam még vagy egy kilométert ezalatt volt pár kapásom és két domolykót is sikerült fognom.

Aztán elindultunk visszafelé, és amikor megint egy vonalba kerültem Salival megkérdeztem tőle fogott e valamit, de csak a fejét csóválta, hogy csak egy kicsi domolykót semmi mást.

A hátralévő részen nekem még jött egy domolykó meg egy balin, aztán megszólalt a telefonom mert Sali már odaért a kocsihoz, így hát ennyivel zártam a mai horgászatot. Ez a mai pár óra igazi karácsonyi ajándék volt a víztől.

Ahogyan gyalogoltam az autó felé eszembe jutott megint a mondás, hogy ha vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd, hát nem úgy nézett ki mintha elpártolt volna tőlem a szerencse. Aztán hirtelen rájöttem, nem én fordultam és mentem vissza hanem Sali mert ő vezetett, őneki nem lett szerencséje az én telefonom végett. :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Még mindig a kék P3-as a nyerő :)

A decemberi hónapom eddig katasztrofálisan alakult horgászat szempontjából.
Általában egy hónap alatt legalább 15-ször szoktam kijutni a vízpartra, decemberben ezidáig csak 5-ször voltam, ebből is két alkalommal teljesen kapás és hal nélkül maradtam. Igaz csak egy helyre jártam, mert az idegbecsípődés óta a bal lábam még mindig elég bizonytalan és ezért a kövezéseket, bozótosokat, meredek partszakaszokat hanyagoltam. Maradtak a mások által is ismert és kedvelt könnyen megközelíthető helyek. Itt csak kizárólag sügérre tudtam pergetni, a balinok minden egyes alkalommal kiröhögtek, csukára meg sem próbáltam, pedig mindenki arra horgászott ezen a helyen, de, látni még soha nem láttam, hogy fogott is volna valaki, csak hallottam. :)

Egyik alkalommal  fogtam  4-5 darab sügeret kb 2 óra alatt, ilyenkor decemberben itt ez már nagyon jó  fogásnak minősül.

 Ezen a napon viszont még sikerült a botomat is belelöknöm a híd korlátjáról a vízbe, még szerencse, hogy el tudtam kapni a zsinór végét így nem kellett megfürdenem ez viszont nem mondható el az orsómról mert az beázott rendesen, valószínű nem úszom meg a szétszerelést és az újra zsírozást.

Utoljára Sali hívott el horgászni, a Lajtára mentünk.
Nagyon úgy nézett ki, hogy ezen a napon is hal nélkül maradok, Sali már fogott 3 kisebb domolykót de nekem még csak kapásom sem volt, aztán egy fa vízre lógó ágai alatt halmozgásra lettem figyelmes. Hirtelen eszembe jutott a kék P3-as Blondriver csalim, idén ez volt a tuti csali főleg a domolykók zabálták, úgyhogy ez került a kapocsba.
Már az első dobásnál óvatos ütést éreztem, másodikra meg is lett a domolykó, olyan 30 centi körüli volt.

Annyira megörültem neki, hogy a fájós derekamról lábamról is megfeledkezve végig jártam még egy kövezést is, aztán visszatértem a fához ahol jött még egy 30-as forma, ez már elég jól küzdött az erős sodrásban, végre egy olyan halat fogtam amit egy kicsit fárasztani is kellett.

A Két fűz között-ről

Még valamikor tavasszal olvastam ezt a remekműnek nyugodtan nevezhető kisregényt, és az elolvasása után másnap amikor még teljesen a könyv hatása alatt voltam, akkor írtam egy ajánló szerűséget róla. Félre tettem, hogy hátha tudok  majd még írni valamit hozzá, de közben szépen meg is feledkeztem róla, párszor ugyan eszembe jutott még, viszont általában mire a gép elé keveredtem valahogy mindig kiment a fejemből.
Most viszont eszembe jutott, elővettem, átnéztem, és úgy döntöttem nem egészítem ki semmivel, maradjon meg így, ahogyan a könyv olvasása után, annak hatása alatt állva írtam.

"Már a megjelenése óta olvasgatom az ajánlásokat e kisregényről, el is döntöttem, hogy amint elfogynak az éppen soron következő könyveim beszerzek egy példányt a Két fűz között -ből.

Végül aztán úgy történt, hogy kölcsön kaptam Salitól, mielőtt még szert tehettem volna egy saját példányra. Neki már megvolt, és miután elolvasta  addig addig mondta, hogy mennyire jó könyv míg el nem kunyeráltam tőle.

Még aznap este (éjszaka) amikor kölcsön kaptam, nekiálltam azzal a szándékkal, hogy elalvás előtt egypár oldalt elolvasok belőle aztán másnap majd fojtatom. A vége az lett, hogy nem maradt másnapra olvasni valóm, mert észre sem vettem és pár óra alatt a végére értem. Egyszerűen nem tudtam lerakni, mert a Köd szigete valamint Halásszy és Döme humoros ámde sokszor elgondolkodtató története túlságosan rabul ejtet.  Ezért kicsit mérges is voltam magamra a mohóságom végett amiért nem tudtam beosztani több estére.

A könyv elején még nagyokat sóhajtoztam, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen sziget, az utolsó lapoknál viszont már megértettem és tudtam, nekem is van ilyen szigetem, csak az enyém vándorsziget , mindig máshol találom meg, hol a csatorna partján, hol a Dunán de van, hogy amikor vízre teszem a kajakomat már ott is vagyok.
Ezt a regényt elolvasva mindenki megértheti, hogy egy igazi horgász azért vonul el a vízpart emberektől mentes részeire, hogy meglelhesse a magányt a békét és nyugalmat, a saját kis Köd szigetét, ahol távol lehet a nyüzsgéstől, és az egyre furcsább rohanó világunktól, ahol mindenről megfeledkezhet, mert a szigeten csak az van ami éppen akkor és ott történik, minden más a szigeten kívül reked.
Mindezek mellet viszont arról is szól a történet, hogy ha a szigetünkön betolakodót találunk akkor az nem minden esetben jelent rosszat, lehet ő is csak azt keresi ott amit mi, és akár még egy jó barátság is születhet ebből a találkozásból.
Ez egy felejthetetlen olvasmány volt számomra és csak ajánlani tudom mindenkiknek aki horgászik, de annak is aki nem horgászik, mert nem csak a horgászatról szól, annál sokkal többről.

Gratulálok az íróknak Szári Zsoltnak és Peti Balázsnak, mert egy olyan regényt sikerült írniuk aminek az elolvasása után még napokig a hatása alatt voltam.

Most már bánom hogy nem szereztem be azonnal a könyvet a megjelenése után , de most ezt pótolni fogom, mert kell, hogy legyen belőle egy saját példányom amint bármikor újra elolvashatok"

Több mint fél év után ezt elolvasva azért tudnék mit kritizálni a saját írásomon, kezdve azzal hogy igazából ajánlónak nem is lehet nevezni, inkább csak egy olvasás utáni élménybeszámolónak. :)
Na de remélem azért egy két embernek csak felkeltettem az érdeklődését a könyv iránt, amit Szári Zsolt http://pelsologia.blog.hu/ vagy Peti Balázs http://clogflyfishing.blogspot.hu/  blogján van lehetőségük beszerezni.

Már majdnem egy hónapja

Már majdnem egy hónapja nem írtam halas bejegyzést, ez betudható annak , hogy nem is nagyon tudtam elmenni horgászni, mert az otthoni és munkahelyi teendők is elég rendesen a nyakamba szakadtak, mindezt megkoronázta egy deréktáji idegbecsípődés, ami majdnem két hétre kivont a fogalomból.
Azért pár alkalommal kijutottam a vízpartra, de ilyenkor már nem az igazi, már nyoma sincs a hónapokkal ezelőtti halbőségnek és a szép zöld színeknek.

Csak két három hely van ahol ilyenkor is majdnem biztos a halfogás, de sajnos ezeket a helyeket más is ismeri, így aztán ha híre megy, hogy valaki fogott egy nagyobb csukát akkor hetekig narancssárga csukázó úszókkal van feldíszítve a víztükör, lehetetlenné téve a pergetést. Előfordult olyan is , hogy amikor odaértünk azonnal meg is fordultunk, ki sem szálltunk az autóból mert nem volt a vízparton szabad hely. Azért ha sikerült helyet találni, pár sügér vagy kisebb balin mindig jött, ami már nekem elég volt ahhoz, hogy elégedetten, vigyorral az arcomon menjek haza .

A 2014 Horgászblogja díj további díjazottjai

Eljött az idő hogy megnevezzem A 2014 Horgászblogja díj további két díjazottját .
Úgy döntöttem azon horgászblogok közül választok amiket rendszeresen olvasni szoktam, viszont azok mindegyike megérdemelte volna ezt a díjat, de sajnos csak kettőt választhattam, pedig tudtam volna tizenkettőt is.
Döntésképtelen voltam,  mert egyik blogot ezért a másikat azért a harmadikat meg amazért kedvelem, így lehetetlenek tűnt a választás. Sok töprengés után, a könnyebb döntés érdekében elhatároztam, hogy szűkítem a kört, és olyan blogokat fogok választani ahol a fő irány a műcsalis horgászat, de néha más horgászmódszerekkel fogott halakról is szólnak bejegyzések.
Így aztán végül is sikerült választanom kettőt, ahol a pergetésen kívül olvashatunk legyezésről, úszós horgászatról, "Afrikai pecáról", pontyokról, és még speciális kenyérgalacsinos módszerről is :-)

Tehát a további két díjazott blog a

https://horgaszvidek.wordpress.com

És a

https://hungarianwobblers.wordpress.com

Gratulálok nekik!

 A díjjal járó kötelezettségek:

"A kitüntetetteknek a díjat a főoldalon kell elhelyezniük, legalább fele méretben és még egy évig 

ez eddigi minőségben kell blogjukat fenntartani."