Kukacos peca

Nem éppen a kedvencem az egy helyben ülős kukacáztatós peca , meg régebben sem volt nagyon szerencsém ezzel a horgászmódszerrel . Szinte csak azóta fogok halakat amióta pergetek , bár igaz hogy azóta többet is vagyok a vízparton , régebben  kimentem kukacozni havonta egy alkalommal , pár órára , és csodálkoztam miért nem fogok halat, rossz helyen , rossz helyre dobáltam , rossz időben próbálkoztam .
De most lehetőségem adódott  rá hogy elmenjek márnázni Salival , ő ezt a műfajt is profi módon nyomja ezért teljesen rá hagyatkoztam ,  oda mentünk ahova ő mondta , oda dobtam  ahova ő mondta ,  az ő keverte saját  összeállítású etetőanyagját használtam , az ő csontijával csaliztam , az őtőle kapott felszerelést .
Nekem már csak a pergető botjaim vannak meg , a többi régi cuccomtól megváltam (lehet hogy nem kellet volna mindegyiktől ? ) :)

Az öreg Duna mederhez mentünk , hogy hova azt nem árulhatom el .

Kaptam egy dobozka csontit meg etetőanyagot , és kezdődhetett a kukacos peca .

Telt múlt az idő , semmi kapás , 10 percenként kiteker , újratölt , visszadob ,  a képen Sali látható , nekem csak egy horgászládám van én azon üldögéltem .

Egyszer csak megrángatta valami a botspiccemet , odakaptam bevágtam , abban a pillanatban megindult a hal , de brutálisan , bele kellett kapaszkodnom két kézzel a botba , ilyen húzóerővel még nem nagyon találkoztam ,  Sali meg csak mondta  Lazíts a féken ! , lazíts a féken ! , én meg magamban , hogy aztán hogyan lazítsak rajta amikor mind két kézzel a botba kapaszkodom ? , sokáig már nem kellet kapaszkodnom belé mert megindult megint a hal aztán hirtelen megkönnyebbült a bot , na ezt elvitte gondoltam de csak a horgot egyenesítette ki , így jár az aki még sohasem fogott márnát , és  nem ellenőrzi a féket peca előtt . Amúgy eddig még soha nem volt szerencsém márnát fogni , pedig sokszor próbálkoztam már életem során . Nagyon kész voltam az élménytől , még a lábam is remegett egy kicsit , elkezdtem találgatni mekkora lehetett 7-8 kilós talán ? , Sali meg Norbi csak vigyorogtak és annyit mondtak , lehet hogy csak egy másfél kilós volt . Ő szerintük a kisebbek sokszor jobb erőben vannak mint a nagyok .
Úgy látszik tényleg van még mit tanulnom márnából .
Megint jött a kiteker , újratölt visszadob műveletek sora .
Közben végig azon járt az agyam  , hogy azért jó lenne ha tudnák egyet fogni még ma .
És egyszer csak  jött a kapás , de pont amikor nem oda figyeltem , csak a szemem sarkából láttam , hogy mozdul a spicc , odaugrottam bevágtam , és azonnal elkezdett a fék dolgozni , közelebb húztam egy kicsit , rögtön megindult vissza állat módon , ezt nagyon sokszor megcsinálta  mire megmutatta magát a márna .
Nagyon élveztem , igazi izom hal . És ez volt életem első márnája (vagy ki tudja lehet , hogy gyerekkoromban fogtam kisebbeket de arra már nem emlékszem )  . Egy biztos , a márnák miatt még hozzá fogok nyúlni a kukacos dobozhoz egy kétszer   :) .
52 centi volt , jóval két kiló felett .

Aznap még Salinak is sikerült fognia egy ugyanekkorát , nem is volt kérdéses a másnapi folytatás ,
de hát nem lehet mindig szerencséje az embernek , másnap Sali fogott hármat , Norbi kettőt ,  én meg egy gébet :) . De így sem unatkoztam , pirókegereket fényképeztem , amik az etetőanyag morzsákra jöttek  :) .

Ja és köszönet Salinak hogy elvitt , és így sikerült megfognom az első márnámat .