Hét elején volt egy szabad délutánom, eldöntöttem, hogy kimegyek az öreg Dunához.
Még télen kinéztem magamnak egykét jó helyet, persze akkor nem volt ott sem szúnyog, sem ember magasságú növényzet.A növényzettel még csak elboldogultam, na de a szúnyogok, hát azok nem mindennapi mennyiségben támadtak rám, a kabát az kötelező felszerelés, hiába a napsütés és 30 fok, fél flakon riasztó a kézfejekre meg az arcomra, füleimre, így már csak annyiban voltak zavaróak hogy néha homályosan láttam tőlük.
Az első helyen nem fogtam semmit, pedig szép 30-40 centi közötti jászok cirkáltak fel alá alakzatban, de nem kellet nekik semmi, még egy szebb balin lekövette a wobblert, de csak követte.
Második helyen szintén semmi, itt is csak láttam halat, csukának néztem, lebegett a felszín alatt egy álló vizű öbölben, kb olyan 90 centis lehetett, őt is jól megdobáltam mindenféle csalival, ettől aztán egy idő után szépen el is úszott inkább máshová.
Harmadik hely, kompkikötő, balinra próbálkoztam, eredmény : 0
Negyedik hely, majdnem két méter magas függőleges partoldal a vízben bedőlt fák, már első dobásnál valami megütötte, következő dobásnál alig tekertem az orsón kettőt, alulról legalább 5 domolykó támadta meg a wobblert, kettőt sikerült is elcsípnem.
A hét közepe felé ellátogattam egy kedvenc domolykós helyemre, itt két kisebb után végre akasztottam egy szebbet, a meredek partoldalon lemenni nem tudtam, merítőt sohasem viszek magammal (pedig most jó lett volna), gondoltam kifárasztom aztán óvatosan felhúzom a zsinórnál fogva, minden jól is ment, felhúztam nem is fickándozott, aztán amikor megfogtam elkezdett őrjöngeni, kicsúszott a kezemből még egyet rá is rúgott a zsinórra és csatt, a 21-es fc előke megadta magát, a hal meg vissza a vízbe, szájában a wobblerrel.
Én még soha nem vesztettem úgy wobblert hogy a hal vitte volna el, ez volt az első, ilyenkor általában mindenki a halat sajnálja mert a szájában a horoggal úszott el, és lehet, hogy túl sem fogja élni, hát én semmiféle sajnálatot nem éreztem iránta, sőt nagyon mérges voltam rá, mert elvitte a wobbleremet, ráadásul pont azt vitte el amelyiktől a legtöbbet vártam, egy arany fekete pikkelyes p3-as br-lures-t.
Ez aztán úgy elrontotta a kedvemet, hiába jött még domolykó meg sügér is, valahogy már nem tudtam örülni neki.
Ezek után két napig vízpart közelébe sem mentem, hétvége előtt azért kinéztem a szederfához mert már potyog a szeder, egy kis balin két küsz, ezeken kívül semmi más nem jött.
Szombaton Salival mentem el egy kis bozótharcos domolykó vadászatra, kötelező felszerelés megint a kabát, szúnyogriasztó volt, itt jött két kisebb meg egy szebb domolykó, meg egy csuka a lábam előtt elhibázta a wobblert, dobtam gyorsan ujjat megint a lábam előtt támadta meg, de megint elhibázta (szemüveget neki)
dobáltam még egy darabig, de nem jött vissza .
Levezetésképpen még egy tisztább vízen gumival dobálva, fogtam egy sügeret meg egy meglepetés halat egy vörösszárnyú keszeget.
Az elvesztett p3-as azért még miden nap eszembe jut, sajnálom nagyon, ez volt az első hal által elragadott wobblerem, ezt még fel kell dolgoznom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése