A látott hal

Nagyon szeretek látott halra pergetni, látni ahogyan rámozdulnak és elkapják a műcsalit.
Ma is volt ilyenben részem, de halat így még nem fogtam mint ma.
Az öreg Dunánál voltam, az ártér felőli oldalon volt egy hely amit még a télen kinéztem magamnak.
Amikor odaértem és lesétáltam a vízpartra rögtön észrevettem egy testesebb domolykót elérhető távolságban, éppen a felszínről szedegetett, keresgélt.
Egy pillanat alatt összeraktam a botomat, ránéztem gyorsan a kapocsra, milyen wobblert hagytam utoljára rajta, "bőrbogár" , jó lesz, most eljött az ideje, hogy megmutassa mit tud, gondoltam.
Megsuhintottam a botot, a wobbler meg egy méterrel a hal mellett ért vizet, amint vizet ért a domolykó arra fordult, én meg nem tudom miért, de nem csináltam semmit sem, még talán az orsó tekerő karját sem fogtam, csak néztem ahogyan szépen odaúszik, megnézi, (na itt én már szerintem levegőt sem vettem, az izgalomtól) és egy nagyon pici gondolkodás után beszippantotta, majd megfeszült a zsinór, és már visított is a fék.
Az álló mozdulatlan wobblert szedte le a felszínről, ilyen sem fordult még elő velem.

Még egy kisebbet fogtam, meg egy pirók egeret, és  egy hódot  is sikerült, nem megfogni :) csak lefényképezni a lábam előtt mind a kettőt .