Sügeres, csukás, fáramászós

Ma előbb végeztem a munkával, így volt 2 órám horgászatra, na de hova menjek? Maradjak itt a közelben valahol, vagy áldozzak be egy órát az oda vissza útra, és menjek az ártérbe egy messzebb lévő kedvenc helyemre. Az utóbbi mellett döntöttem, mint utólag kiderült jó döntés volt.
Idén csak párszor voltam ott, utolsó alkalommal valamikor nyár közepén, emlékszem rá, mert balinra dobáltam, és egy hosszabb dobásnál sikerült a túlparton lévő legmagasabb fa tetejére szakítanom a Thokimat. Jól megjegyeztem magamnak azt a fát.

Odaérve láttam hogy elég alacsony a víz, ez általában itt jót szokott jelenteni, ahogyan lopakodtam a part felé észrevettem egy sügércsordát kb. 20-30 db lehetett, nem voltak túl nagyok, de legalább harapós kedvükben voltak. Már az első dobásra jött egy, aztán még vagy öt követte, aztán arrébb állt a csorda .

 Arrébb álltam én is, mert itt elfogytak a kapások, a másik helyen megint csak a sügereket vettem célba, de kicsivel beljebb hosszúkás árnyak lebegtek a vízfelszín alatt nem sokkal, csukának néztem őket. Elhúztam a wobblert előttük, mögöttük, közöttük, alattuk, felettük, de nem kellet nekik. elkezdtem másfelé dobálni, egyszer csak kapás, küzd vadul, csuka volt. Nem valami  hatalmas méretű, de jövőre már biztosan eléri a méretet.

 Pár dobás után jött még egy, ennél már para volt, mert torokra nyelte, én meg 16-os monofillal dobáltam mindenféle előke nélkül, nem is szórakoztam vele, gyorsan kikaptam még mielőtt lelépett volna a wobbleremel.

Lehet, hogy fogtam volna itt még, de megakadt a szemem azon a túlparton lévő bizonyos fán, annak is a legtetején, és egyszer csak megcsillant valami a levelek között, a Thokim. Halat már fogtam, ezért úgy döntöttem megpróbálom visszaszerezni a hónapokkal ezelőtt fa tetejére szakított csalimat.
Hát nem volt egyszerű. Először is át kellet vergődnöm egy bozótoson, aztán átugrani két kisebb patakszerűséget, majd jött az ember magasságú csalános , utána a nádas, aztán az iszapos rész ahol bokáig cuppogtam az iszapban. Ezeket leküzdve végre ott álltam a fa alatt, fel is másztam a tetejéig, de a wobblert csak nem találtam meg, hiába néztem át az összes ágat. egy idő után feladtam, visszavergődtem az iszaposon, a nádason, a csalánoson, átugrottam a patakocskákat, és megküzdöttem a bozótossal. Átnéztem megint a túloldalra, és mit látok, a Thoki ott himbálódzik a fán, csakhogy nem azon amire felmásztam, hanem egy 30 méterrel arrébb lévőn, b@ssza meg rossz fára másztam. Na akkor újra, bozótos, patakugrás,csalános, nádas, iszapos, meg még egy 30 méter szinte áthatolhatatlanan bozótos a jó fáig. Már rutinosan mint egy majom felmásztam a tetejére, közben egyszer letört egy ág alattam majdnem leestem, aztán megint csak kerestem, jó 10 perc volt mire megtaláltam. Egy ág végén volt tőlem  három méterre, az ágat behajtani nem tudtam,  letörni sem, mert túl vastag volt, elő a svájci bicskát, és pár perc alatt annyira meg tudtam gyengíteni, hogy már le tudtam törni, mindezt egy fa legtetején a víz felett legalább 8 méterre.
Az ág letört, de a wobbler nem jött vele, mert az egy feljebb lévő ágról lógott lefelé, a zsinór oda gabalyodott szakításkor.

Ezzel már viszont szerencsém volt, mert ezt az ágat könnyen elértem, be tudtam hajtani, és végre meglett a Thokim.

Nem volt már más hátra, csak a bozótos, iszapos, nádas, csalános, patakugrálás, és még egy bozótos.  Mire ezekkel végeztem patakokban folyt rólam az izzadság, arra meg jöttek a szúnyogok, és eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal vizet sem, pedig szomjas voltam mint az állat.
De még mielőtt hazamegyek gondoltam dobok egyet kettőt. Másodikra jött is a harmadik csuka.

Ezt követte még vagy hat sügér, aztán amikor már a huszadik utolsó dobást dobtam, jött a negyedik csuka, amivel megdöntöttem az egy horgászat alatt megfogott csukák száma rekordomat, az ugyanis eddig három volt.

A fényképezés közben bemozduló csuka érdekes képet eredményezett, olyan mintha angolna lenne.

Ez egy remek  horgászat volt, kb 12 sügér, és 4 csuka, mind a 37-esre, próbálkoztam mással is de csak erre volt ma kapás, peca közben többször is eszembe jutott a wobbler készítőjének egy mondása, ami így szól "egy 37-es minden esetre"