Egyik alkalommal csónakázni indultunk apámmal, botot nem vittem magammal csak Dominikot, ez volt az első csónakos bevetése.
Azért nem hoztam felszerelést mert hétvége volt, ilyenkor jó időben túl nagy a vízi forgalom a Mosonin, szinte egymást érik a kajakok, kenuk, motorcsónakok.
Aztán a végén mégiscsak dobáltam apám botjával de csak azért mert meg akartam mutatni neki, hogy milyen helyekre kell dobni, hol keresse a domolykókat. Második helyről ki is rángattam egy faroktőig 43 centis példányt. Volt kapkodás a fedélzeten mert keresztben álltunk a folyón, és pont jött egy másik csónak lentről, fentről meg a kajakosok, én fárasztottam a halat apám meg gyorsan indította a motort és próbált kihúzódni a part felé, közben persze Dominikra is kellett figyelni mert ő is izgatottan nézelődött a csónak szélénél, kíváncsi volt rá vajon mi lehet ott a vízben ami mindenkit ilyen izgatottá tett. Képet sajna nem készítettem mert megfeledkeztem róla.
Másik alkalommal hétköznap reggel mentünk , de most már én is vittem botot, délelőtt 10-ig ilyenkor még nincs vízi forgalom, sima a víz, csend van.
Hamar jött is az első domolykó, egy 30 centi körüli, csak nem nekem, mert nekem csak böködések kisebb kapások jutottak. Aztán még egy 30 körüli jött de ez sem nekem. Egy P4-essel dobáltam eddig, gondoltam lecserélem eggyel kisebbre hátha az kell nekik. A sokatlátott kékpéhármas került a kapocsba. Ki is derült rögtön, hogy még mindig nagyon közkedvelt domolykóéknál mert kb. a harmadikat dobhattam vele amikor fékrecsegtetős kapásom volt, rá is kellett tekernem még egy kicsit a fékre mert a hal megindult a bokrok alá de sikerült visszafordítanom. Védekezéséből úgy saccoltam jóval 40 feletti lesz, de kiesebb lett, egy-két centivel 40 alatt volt, viszont marha jó kondival rendelkezett, sokkal nagyobb küzdelem volt vele mint a hétvégi 43 centissel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése