A múlt héten csak egyszer tudtam kimenni a vízpartra, akkor is csak körülbelül két órám volt. Végül 45 perc után hazamentem! Volt két kapásom, amiből
egyet sikerült megfognom – jó erőben volt, és ez is a szokásos méretű. Kezd már úgy tűnni, mintha ugyanazt a halat raknám ki minden fényképre, annyira egyformák. Próbálom mindegyiket kicsit másképp fotózni, de a szák ugyanaz, a bot ugyanaz, a fű is ugyanaz, és még a domolykók is milliméterre akkorák.
Szóval megvolt az az egy, megvolt a fogás élménye is. Utána viszont pár dobással később beszakadtam. Mivel az olvasószemüvegemet otthon felejtettem, a hidegtől elgémberedett ujjakkal a fluorocarbon előke újrakötése már csak szenvedés lett volna, így inkább a hazamentem. Már nem az számít, mennyit fogok; elég egy is, ha megadja azt az élményt, amiért kijöttem a partra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése