Az elmúlt pár hétben nem tudtam túl sokszor kijutni a vízpartra. Először is, amint megjött a jó idő, vele együtt érkezett egy kisebb áradás is, amitől bezavarosodott a víz. Mire kitisztult, addigra pedig én nem értem rá nagyon. Azért pár alkalommal sikerült kijutnom, és fogás nélkül sem maradtam. Dominik mondja mindig: „Ma is megmentetted a szériádat!” Ez igaz is, mert idén ahányszor horgásztam – még ha csak egyet is –, de minden alkalommal fogtam halat.
Sokszor elgondolkodom azon, mi lenne, ha a horgászaton múlna a napi étkezésem. Elhízni biztosan nem híznék el, de eddig éhen sem haltam volna azokon a napokon, amikor próbálkoztam. ☺
A halak már nincsenek mélyen, egész jól reagálnak a vízfelszín közelében járó csalikra is. Dominik még mindig csak a kapásig jutott el, de egyszer csak összejön majd neki is. Kellenének a nagyon pontos dobások és a megfelelő csalivezetési technika, de szerintem ezt mindenkinek saját magának, tapasztalat útján kell megtanulnia. Persze próbálok segíteni neki, de a dobások pontossága csak rajta múlik.
Most ismét visszatért a rossz idő: már több mint négy napja esős az idő, olyan széllel, hogy a postaládáig sincs kedvem kimenni, nemhogy horgászni. Nem baj, legalább lesz időm megjavítani a botomat, mert most már a saját hibámból tényleg letört a spiccgyűrű, nem csak a ragasztás engedett el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése