Kajakkal, potyautassal, hal nélkül

Már tavaly megígértem Dominiknak, hogy elviszem kajakozni, de mivel én is csak egyszer jutottam ki tavaly a vízre kajakkal, ezért a közös evezés elmaradt.

Viszont most bepótoltuk, Szombaton még nélküle mentem, de másnap délelőtt az ő napja volt, három kilométernyi ereszkedés apával, a "kajakozós csónakban", ennyi még pont nem volt unalmas számára.

Dobáltunk is egy keveset, igaz  halat nem fogtunk, de a gyerek nagyon élvezte az evezős túrát. 

Meg fogjuk ismételni az biztos :-)

Balinok

Utóbbi időkben  hanyagoltam a domolykókat, vagy inkább nem is kerestem őket mert jobbára  balinos vizeken horgásztam.
Jött pár szebb, meg egykét kisebb, mindenesetre már most bőven többet fogtam balinból mint a tavalyi egész évben.
Persze nem adják könnyen magukat, meg amúgy is köztudott ,hogy mennyire szemét egy dögök. Szeretik szivatni a horgászt.
Van amikor forr a víz a rablásaiktól de mégsem sikerül fogni belőlük, máskor meg a tök süket vízből jönnek egymás után.
De a legbosszantóbb az amikor szinte a lábunk előtt rabol pofátlanul, vagy ott fordul le a csaliról, és dobhatunk bármit nekik még kapásig sem jutunk.

Ez pl. a süket vízből jött, csali csere után első dobásra, szinte beesőre. Valószínű nem látott még ilyen csalit mert még a szája is tátva maradt tőle :-)

Ez meg sügerezés közben jött, egy jelentéktelen kis hajtást láttam, gyorsan lecseréltem a gumit egy wobblerre és dobtam, többet nem is kellet dobni elsőre leverte :-)

A legszebb kapás címét viszont ez a balin kapta meg.
A hínár felett vezetett belecincálgatós csalira olyan rávágást csinált, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, szinte kiugrott a vízből, aztán csapott a vízre egy olyant a farkával, hogy azt még egy hód is megirigyelte volna.

Valamikor vízre teszem most már a kajakot is, idén még nem is látott vizet.
Pedig azzal lenne az igazi kergetni a balinokat, csak hát eddig nem volt túl sok időm rá.
A felpakolás, utazás, lepakolás, visszafelé ugyanez plusz a horgászatra szánt idő, hát az nem másfél óra, kell hozzá legalább egy erős fél nap, az meg mostanában nem nagyon volt.

A sügérmániás

Mostanában elég gyakran viszem el magammal horgászni Dominikot is, a sügérmániást.
Tavaly is elvittem már  párszor, akkor lett sügérmániás mert fogtunk pár sügeret, azóta állandóan azt akar fogni.
Idén azért már jóval könnyebb vele a vízparton, három éves, most már megérti hogy a víz mellett vigyázni kell mert  ha a vízbe esik abból baj lesz, anya megöl minket :-)
Szépen áll, ül, jön, mellettem, mögöttem, nem kell állandóan visszarántanom a víz széléről mint tavaly, akkor volt , hogy többet húztam vissza a gyereket a víztől mint amennyit tekerni tudtam az orsón.

Idén is fogtunk sügereket kielégítve a sügérmániáját de azon kívül mást is, jött naphal, meg balin is pár darab, de sajnos csak olyan  harmincfelettpár centivel méretűek.

Csak ezt a pár fényképet készítettem mert gyerek mellett nem nagyon van erre idő, rögtön vissza akarja engedni őket.
Általában megakasztok egy halat utána ő tekeri ki, tetszik neki, mindig mondja, hogy érzi hogyan "fickándlik"
Aztán ha már kint van akkor visszavesszük tőle a "színest" (plasztik csalit), egy gyors simi aztán mehet vissza.
Nem vagyok fogdmegengedvissza hívő, évente pár darab hazajön, de ha Dominikot is viszem akkor szerintem egy sem fog hazajönni mert nem engedi meg :-)

Tilalom előtti utolsók

Megint csak egy

Megint csak egy.
De az legalább már elég vastag hátú volt :-)
Vasárnap délelőtt a csatornákat jártuk Salival, az egyik csatinál egymástól lemaradva haladtunk, egyszer csak csobogásra lettem figyelmes, Sali fárasztott egy halat, szép domolykó volt a maga majdnem 50 centijével.

Amíg szabadított, és visszaengedett, én elkerültem.
Gondoltam tovább megyek, mert tuti szétcseszte a fárasztás itt a pályát, de Sali rám szólt, hogy dobjak már ne menjek addig tovább.
Nem nagyon hittem , hogy itt lesz hal még, de azért dobtam.
A csali amint vízre ért tekertem az orsón egy negyedet, vagy még annyit sem, aztán már csak kapaszkodtam  a botba, meg kapkodtam a fékhez, ami kicsit lazábbra volt húzva, ez végett aztán jó pár métert lehúzott mire bekeményítettem neki.
Egy kis huzavona után aztán megadta magát, szép darab volt, olyan igazi nagyfejű :-)
Többet aznap már nem fogtam, kapásom sem volt, de nem is érdekelt, elteltem ettől az egytől.

Az első x-ek

Idén nem kapkodtam el, március elsején voltam először a vízparton horgászbottal.
Előbb mondjuk nem is nagyon tudtam volna horgászni, mivel minden be volt  fagyva, de legalább idén tudtunk korcsolyázni!
Elsején már egész tűrhető időjárás volt, meg a part menti jég is eltűnt már, így aztán gondoltam megnézem a Szigetköz eldugott kis csatornáin a domolykókat.

Ezeken a csatornákon küzdelmes, és fárasztó a horgászat, sok helyen szinte lehetelne lejutni a vízig, ahol sikerül ott meg csak szinte csuklóból lehet dobni, de sokszor ezeken a helyeken a legizgalmasabb megfogni a halat.

Első nap nem is vártam csodát, gondoltam csak dobálok párat, hal úgysem lesz, de már negyedóra dobálás után volt pár finomkodó bökdösés, aztán egy kisebbet meg is akasztottam de lemaradt.
Másnap munka után rögtön kimentem megint, kb. négyet dobtam és már fárasztottam is, egész szép darab volt, őt követte az nap még három társa is.

Következő alkalommal megint jött kettő, meg egy meglepetés hal, egy jász.

Wobblerrel fogtam mindegyiket, a Kékpéhármas hozza még mindig a formáját :-)
Sikerült egy kullancsot is beszereznem, azt hiszem legközelebb be kell fújnom magam valamiféle riasztóval.

Hány dobás egy csuka? 2

Hány dobás?
Nagyon sok!
Már kezdem feladni, bár az igazat megvallva az elmúlt majdnem három hét alatt 3-szor tudtam csak próbálkozni a csukafogással.
Közben volt az óvodából hazahozott, egész családot letaroló hányásos hasmenéses vírus, volt karácsony, meg nagy szél, meg nappali mínuszok, plusz egy kis megfázás, ezért aztán nem tudtam többször lemenni a vízpartra.

3. nap
6 fok, borús idő. Vettem új zsinórt, a régi már nagyon rövid volt, hosszabb dobásnál már ment az alátét zsinór is. Vettem még pár új gumihalat is, nagy reményekkel indultam el, hátha az új csalik meghozzák a csukát, de nem hozták, csak a Duna vitte az új csalit, előkével együtt.
+90 dobás.
Összesen.
350 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

4. nap.
3 fok, napsütés.  40-50 dobás után a Duna megint lenyúlja egy gumihalamat előkével együtt. Kezd anyagilag is sokba kerülni ez a csuka fogás, még párat beszakítok aztán annak az árából már  vehetnék is csukát :-). Dobálok még egy jó darabig wobblerrel is, de semmi, megunom hazamegyek.
+120 dobás.
 Összesen.
470 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

5. Nap
2 fok, borús idő. Dobálom a gumit, wobblert, semmi kapás, felettem a hídon megáll valaki, kérdezi "van valami?" visszafogom magam, hogy nem mondjak nagyon csúnyát, így aztán csak ennyi a válaszom, most jöttem! Látván, hogy nem vagyok túl beszédes kedvemben elmegy. én meg csalit cserélek, egy spinnerbaitot vagy mi fenét teszek fel, aztán ezzel dobálok már végig, mert mintha ezt egy-kétszer megütötte volna valami, meg olyan furcsán összegabalyodva jött mindig ki amikor ezt a ütést éreztem. Lehet csak valami víz alatti faágba ütközött, nem tudom, de ugyanoda dobálva többet ne jelentkezett. A gyűrűk viszont kezdtek befagyni ahogy ment egyre lejjebb a nap, aztán megjelent egy hattyúpár is akik odapofátlankodtak, azt hitték van kaja nálam, elkezdtek előttem eszetlenkedni, nem tudtam elzavarni őket, dobni meg nem tudtam tőlük, ezért abbahagytam aznapra.
 +140 dobás.
Összesen.
610 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

Folytatás már csak jövőre esedékes, ha az időjárás engedni fogja.

Még az év vége előtt egy nappal azért kinéztünk az öreg Dunához, igaz én nem horgászni mentem, csak Sali próbált ki pár új zsinórt. Nekem más programom volt a vízparton, Dominik már hetek óta a Dunára akart menni  tábortüzet rakni, és mályvacukrot sütni, hát most elvittem magammal, kimentünk egy kavicspadra sütögetni, igaz nem tábortűzön, csak hobókályhán, de a lényeg amúgy is a cukor sütés volt, de, hogy miért szeretik ezt annyira a gyerekek azt nem tudom, egy feketére sült ragacsos valami lesz belőle :-)
Lényeg, hogy a gyerek élvezte, meg én is, jó volt egy kicsit tüzeskedni :-)  hazafele megnéztünk még egy hódgátat is.
Ezzel a pár képpel zárom az idei évemet,és
Kívánok mindenkinek halban és tiszta vizekben gazdag Újévet !!

A kavicspadon

Hobókályha és a kis hobó :-)

 A hódgát

 De apa, hol a hód? Itt lakik?

Hány dobás egy csuka?

Jó ideje nem írtam már a blogra semmit, ez betudható a lustaságomnak is meg annak is, hogy hiába megyek szinte minden hétvégén legalább egy délelőtt horgászni,  egyszerűen nem történik semmi olyan dolog amiről érdemes lenne írni. Egy idő után elég unalmas lenne ha mindegyik bejegyzésem arról szólna, hogy megint itt meg ott voltunk és nem fogtunk semmit. Az meg nem az én stílusom hogy az őszi erdő szépségeiről, meg a fodrozódó víz varázslatosságáról meséljek, így aztán nem sikerült szaporítanom a bejegyzéseim számát az utóbbi hónapokban.

Most viszont lesz miről írnom, mert elhatároztam, hogy addig megyek a Mosoni Dunára pergetni amíg csukát nem fogok. Mivel ez elég hosszadalmas dolog lesz szerintem, így több bejegyzés  fog erről szólni, számolni fogom a dobások számát és a horgászatok számát  is, ezzel bizonyítva, hogy mennyit kell szenvedni egy csukáért itt a Mosoni Duna Halászi szakaszán. Ebből még ki fog derülni az is, hogy egy halas képes bejegyzéshez mennyi idő szükséges, legalábbis mire odáig eljut az ember , hogy tudjon mit fényképezni :-)

1. nap.
Majdnem plusz 10 fok, napsütés, a vízparton senki, már-már annyira szép és jó minden, hogy kezdek félni, nehogy csukát fogjak mert akkor itt vége is szakad a bejegyzés sorozatomnak :-).
Az első pár dobásnál időt mérek, így nem kell számolnom a dobásokat, csak a horgászattal eltöltött időt osztom majd vele, és meglesz a körülbelüli dobásszám.
Egy óra után olyan szélvihar támadt, hogy kétszer is majdnem belelökött a vízbe amikor a kövezés szélén álltam. Kapás semmi, csak sok falevél, meg egy jó 90 centis faág kifárasztása, aztán leakadok, rángatom nem akar kijönni, megpróbálom másik felől, beszakad.
Összerakom a botot mára elég volt.
140 dobás, 0 kapás, 0 hal

2. nap
6 fok, erős szél, már azon gondolkozom ki sem megyek, de eszembe jut a no wind no pike mondás, így aztán kimegyek. A parton megint senki, dobom egyiket a másik után, egyik helyen, másik helyen, semmi, csak wind, pike sehol. A távolban kacsák úszkálnak, egyik dobásomat jól megsegíti egy széllökés pont telibe találja a plasztik a szárnyast, ettől bepánikol és elkezd felszállni, én meg tekerem, és fárasztom a repülő halat, ami aztán olyan 5-6 méter magasságban leakad, hála az égnek.
Még dobálok de semmi, csak a falevelek meg a  hínár darabok jönnek, hazamegyek.
+120 dobás
Összesen
260 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

Folytatás hamarosan.

Az elmúlt pár hónap

Ma végre jutott időm erre is, hogy leüljek a gép elé és begépeljek pár sort az elmúlt majdnem három hónapról.
Sok mindent nem kell nagyon írnom róla mert ez az időszak eléggé hal mentes és horgászat szegény volt, de volt helyette sok munka, meg munka, aztán itthon is munka, meg a család. Akinek van 3 év körüli gyereke az úgyis tudja mennyire nehéz lelépni otthonról egy egész délelőttös pecára, hétvégén, mert csak hétvégén tudok menni, ami persze azzal jár, hogy sohasem pihenem ki magam, de már megszoktam :-).

Szóval voltam azért pár helyen, fogtam is pár halacskát, de nem úgy alakultak a dolgok ahogyan elképzeltem, pedig kaptam tuti Dunai balinos legyeket is :-) amikkel szerettem volna fogni, de ha ki is jutottam a vízpartra a balinoknak aznap hirtelen valahol máshol akadt dolguk.

A nyaralás alatti horgászatomról meg inkább nem is írok semmit mert az katasztrofális volt, fogtam két micro sügeret meg három mini sügeret. :-)
Na meg az állandóan zavaros áradó vizek.
Remélem az ősz már jobb lesz.

Csak egy

Ez a nyár eddig nem alakul valami fényesen, horgászat szempontjából.
Áradás áradást követ, a környékünkön az összes víz kevés kivétellel  kakaó.
Idő sem jut éppen valami sok pecára, ha meg végre kijutok a vízpartra akkor tuti orkán erejű szél fúj, vagy esik az eső.
Ma sem volt másképp, eső pipa, szél még nem volt orkános de alakult pipa.
Első hely foglalt volt, sátortábor, második kakaó, harmadik helyen  csak szúnyogok voltak, a víz tiszta volt és még halakat is láttunk, domolykókat, amik persze leszarták a legyeimet, csak megnézték, másra nem voltak hajlandóak, biztos fájt a nagy fejük az időjárási fronttól.
Az egyik bokor elé dobáltam polibogárral, amikor feljött egy szebb balin érte, de én hülye meg kirántottam a szájából, várnom kellet volna még pár pillanatot.
Már előre láttam, hogy ma sem fogok halat, de pár dobás után egy szép jász nézte meg közelebbről a pbogarat, most nem kapkodtam el a dolgot, szépen akadt.

Azt hittem nagyobb harc lesz, de elég hamar megadta magát, merítés, fénykép, aztán mehetett vissza.
Ezzel a hallal beállítottam az egyéni jászrekordomat is, mert ekkorát jászból még nem fogtam.

Tizenkétezer forintos élmény

Elég régen írtam utoljára, de mentségemre legyen, hogy nem is sokat horgásztam azóta, legalábbis nem annyit mint tavaly.
Azért párszor kijutottam a vízpartra, többnyire fogás nélkül maradtam, de azért volt néha-néha szebb zsákmány is.

Voltam kajakkal, megint csak eredménytelenül.

Egy-kétszer elvittem  Dominikot is, fogtunk sügereket, meg domolykót. Azóta is ezt emlegeti, nem telik el úgy egy hét , hogy legalább kétszer elő ne hozná hogy,  Voltunk apával horgászni,  fogtunk sügért, a sügér megette  színest! Domólykó meg megette katicát!! Úgy bizony!  Krisztián egyik katica mintás wobbleréről  van szó, Dominik választott wobblert a dobozból, kapásból a katicát szúrta ki, de jól választott mert két dobásból halat fogtunk vele. Erről a fogásról kép sajnos nem készült, egyedül voltam és vissza kellett engednem a halat közben fogni a gyereket nehogy a vízbe csússzon. nem ér annyit egy fénykép, hogy mindketten vizesek legyünk.  :-)

Az legutóbbi alkalmakkal egy olyan helyre mentünk ahol partról nem az igazi, kajakból meg macerás a legyező horgászat. Gázolva viszont tökéletesen lehet csapni a vizet, már hogyha van az embernek valamiféle gázló csizmája, ruhája, vagy akármije. Nekem nem volt ezért csak sóhajtozva néztem ahogyan Sali átgázol a túloldalra és a nád mellől sorba szedi ki a halakat.  Igaz, azért nekem is jutott a partról de lényegesen kevesebb.

Ezek után megfogadtam hogy veszek valami olcsó melles csizmát.
Így is lett. Pénteken este vettem a Decathlon-ban egy gumigatyát, és szombat reggel végre már én is a vízben állva dobhattam a legyeimet az eddig elérhetetlenek tűnő helyekre. És jöttek is sorba a kapások, meg a fogások. De milyen csalóka tud lenni a tiszta víz! A látszatra térdig érő vízről kiderül, hogy bőven derékig ér, a látszatra 20-25 centis domolykók közül meg ha sikerül fogni egyet akkor nagyokat pislogunk amikor megakad, hogy milyen jó erőben van, aztán mire közelebb cibáljuk hirtelen 40 centisre megnő. Láttam viszont látszatra 40-50 centisnek kinézőt is a vízben, akkor az mekkora lehetett ? :-)

Számomra nagy élmény volt ez a szombat reggeli peca a vízben állva, tizenkétezerbe került, de megérte :-)

Kajakozós semmitsemfogós