Halászi Horgász .

Még a domolykótilalom előtt jártam–jártunk párszor a vízparton. Bíztam benne, hogy beesik valami nagyobb példány, de az igazság az, hogy a végére már a kisebbekkel is megelégedtem volna. Valahogy mégis elkerültek azok is. Nem nagyon találom őket mostanában. Lehet, a vízállás miatt, lehet, az időjárás az oka… vagy simán csak én vagyok béna. Mindenesetre a nagy fogás most elmaradt. Kétszer a gyerek is velem jött – ő viszont fárasztott rendesen! Nem halat, hanem faágat, bozótot, a táskáját, a ruháját, a túlparti fa lombját… meg majdnem engem is. 😄 A dobástechnikáján még bőven van mit fejleszteni. Néha már egész jól megy neki, de ha fúj a szél, vagy pontosan kéne célozni valahová, akkor még vannak hibák. De hát ez is része a tanulásnak – sok dobás, sok gubanc, aztán majd belejön. A gubancgyártásban viszont profi! Képes pillanatok alatt olyan műalkotásokat varázsolni a bot végére, hogy csak kapkodom a fejem. Zsinór a botra, az orsóra, a dob alá – ahogy kell. A legtöbbször a vége: késsel...