2019. február 8., péntek

Másfél év után

Több mint másfél éve nem írtam.
Ennek több oka is volt (van), először is jöjjön a klasszikus szöveg "idő hiány miatt" :-)
Meg egy kicsit valahogy unalmassá is vált már számomra  mindig ugyanazt leírni, lehetőleg más szavakkal, mert valljuk csak be nem mindig fogunk halat, és nem mindig történik valami különleges dolog horgászat közben, amiről aztán lehetne írni, legalábbis nem túl sűrűn, így aztán mindegyik horgászat szinte ugyanolyanra sikerül.
Talán még az is lehetett az oka az írástalanságnak, hogy egyre többször gondoltam úgy, hogy nem tudok már elégé tartalmas bejegyzést  írni (mivel nem volt miről).
Már a fényképezésről is leszoktam az utóbbi időben, mert minek fényképezzem le a 558. domolykómat, ami ugyan úgy néz ki mint az előző 557 ? csak méretben tértek el egymástól.
Egyre nehezebben is mozdultam ki itthonról a ha rossz idő volt, ez mondjuk így is maradt, lehet már a korral jár :-)
Egy másik hobbi (sport) űzésébe is belekezdtem, mégpedig az íjászatba, így aztán főleg télen, meg sem fordult a fejemben a horgászat, inkább a téli lőtéren (várpincében) töltöttem a szabadidőmet gyakorlással. A versenyekre való felkészülés is nem egy hétvégémet felemésztette.


Mostanában viszont elég sokat nézegettem a régi bejegyzéseimet, mert mindig vissza szoktam nézni, hogy az adott hónapban, az előző években hova szoktam járni és mit fogtam.
Sajnos most szembesültem vele,hogy  saját hibámból, másfél év kiesett, pedig elég lett volna csak pár mondat, vagy egy kép, nem lett volna kötelező oldalakat írni.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan tovább, és mivel amúgy is jobbára magamnak írtam, ezért úgy döntöttem, folytatom!
Lehet, hogy tényleg csak pár mondat, vagy egy kép lesz bejegyzésekként, de lesz bejegyzés!
Másfél év kihagyás után már úgysem olvassa a blogomat szerintem  senki, így nem kell azon sem aggódnom, hogy nem túl tartalmasak a bejegyzéseim :-)

2 megjegyzés:

  1. Üdv újra a fedélzeten!

    Az íjászat nekem is kedves hobbim (volt), de a karate a meló és a peca mellett sajna elsorvadt, mert nem maradt rá idő. Pedig dobáltam kelevézt, csattogtattam a karikást is, ám félre tettem pár éve ezt a műfajt, de nem szakítottam vele. Talán egyszer még előveszem én is a Grózer íjat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ha túl sok mindennel foglalkozik az ember akkor az valaminek a rovására megy. Nálam a peca sorvadt el kissé, a blogírás meg nagyon, de az íjászatban, főleg a 3D versenyeken ugyanúgy megtaláltam azt az izgalmat.

      Törlés