De ez sok mindenek, mindenkinek köszönhető, hogy így alakult, először is annak az embernek aki az egyik helyen minket kikerülve, autójával szinte a vízbe hajtva, előzött meg minket , hogy övé legyen az adott partszakasz. Sok minden jót és szépet kívántunk neki, visszapakoltunk az autóba és elhajtottunk. Aztán Salinak köszönhetően egy olyan helyre mentünk ahol már nagyon rég nem jártunk. Nekem eszembe sem jutott volna. Elég zavaros víz fogadott minket, sok jót nem néztem ki a helyből, ezért én inkább jóval lejjebb próbálkoztam, eredménytelenül.
Egy idő után meguntam és visszamentem Salihoz, ő azzal fogadott , hogy itt vannak a csukák egy kb 50 méteres szakaszon, ő már egyet fogott meg sok kapása is volt. Nem volt nálam harapás álló előke, ezért gyorsan összedobtam egy duplaszálas előkét 0.22-es fc-ból. Két dobás után már akasztottam is egy kisebbet, de leakadt, utána nem sokkal jött egy hasonló (vagy talán ugyanaz).
A következő volt az amelyik felavatta a merítőmet, ami eddig még halat nem látott, most muszáj volt használnom, mert a duplaszálas előke egyik szálát már sikerült elharapnia, ezért gyorsan szákba tereltem.
Ez után új előkét csináltam, ez eltartott vagy negyedórát, mert az átfagyott ujjaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Aztán akasztottam egy szépet, de nem akadt ez sem rendesen, pár fordulás után elment, nem sokkal utána viszont jött egy másik, igaz ez nem volt akkora, de jövőre már biztosan eléri a méretet.
Szerencsém volt mert száj szélbe akadt a horog, így nem kellett újra előkét kötöznöm, aztán pár rontott kapás után jött a nap legnagyobbja, a sebhelyesthátú.
A legyem a végére már így nézett ki, alig maradt tolla.
Jókor voltunk jó helyen, egy óra alatt hat csukát akasztottam, abból négyet kifogtam, igaz nem voltak kapitális példányok de az 5-6#-os bottal élvezetes volt kifogni őket.
December végén ennél jobb legyes pecát nem is kívánhattam volna.
Sajnos másnap már kapásunk sem volt ott, elmentek.