Egyik esti beszélgetésünk során valahogy szóba került, hogy korábban horgászblogot írtam. Dominik meglepődött, és megkérdezte:
– Apa, te tényleg írtál horgászblogot? És én miért nem láttam még?
Ezen én is elgondolkoztam, majd rájöttem, hogy amikor még aktívan írtam a blogot, ő még nem tudott olvasni, később pedig én hanyagoltam el az egészet, és lassan feledésbe merült. Most azonban, hogy Dominik már elmúlt 11 éves és régóta jól olvas, megmutattam neki. Ettől kezdve minden este hangosan felolvasott belőle – nagyon tetszett neki, teljesen oda meg vissza volt tőle.
– Apa, ez nagyon szuper! Izgalmas és vicces! Miért nem folytatod? Segítek!
Ha segítesz – gondoltam –, akkor legyen.
Már csak az engedélyeket kellett kiváltani, a horgászbotokat leporolni és a csalikat szórtírozni . Aztán indulhattunk is a vízpartra, hogy legyen miről írni.
Első nap
Nem akartam messzire menni, mert hideg volt, és amúgy is sejtettem, hogy jó eséllyel betlizünk. Ezért csak a Mosoni-Dunára mentünk le, ahol a kövezés szélét piszkálgattuk kis twiszterekkel, hátha sikerül legalább egy csoffadt gébet horogra akasztani. Nem jött össze, de Dominik így is élvezte – de a dobásokat még sokat kell gyakorolnia. 🙂
Második nap
Irány a hullámtéri ágrendszer! Itt talán nagyobb eséllyel fogunk halat. Hal nem jött, de csomó és gubanc annál több a gyerek botján. A horgászat végére mínusz harminc méter zsinór és három előke gumihalastul...
Harmadik nap
Most még nagy a fellángolás, minden nap horgászni szeretne meg blogot írni. 🙂 Ezt a bejegyzést én diktáltam és ő írta 🙂
Hogy lesz e folytatás? Majd kiderül.
