Horgászat hófúvástól a földrengésen át az utórengésekig!
Az utolsó bejegyzésem után két nappal megérkezett az ítéletidő. Reggelre szinte járhatatlan utak fogadtak: autók az árokban, az autópályán pedig maximum 60 km/h-val ment a forgalom. Hófúvás, mínuszok, minden, ahogyan csak kell, a nemrég még 14 fokos tavaszias idő után. Ami azonban másnap történt, arra az elmúlt lassan 50 évem alatt még nem volt példa, vagy legalábbis én nem emlékszem rá: 4,3-as erősségű földrengés rázta meg Halászi környékét.
A rengés pillanatában éppen úton voltunk Dominikkal a vízpart felé autóval, úgyhogy semmit sem érzékeltünk belőle. Nem úgy a feleségem, aki alatt megmozdult a szék, mindha ki akarták volna rugni alóla, az egész ház berezonált, az ablakok zörögtek, és egy morajlásszerű hang hallatszott. Ő hirtelen azt hitte, hogy egy teherautó csapódott a háznak.
Körülbelül 4 perccel a rengés után értünk le a partra. Szóval mondhatom rá, hogy ez a peca egy földrengés utáni domolykózás volt. Sok minden után horgásztam már, biztosan írtam is ilyen című bejegyzéseket, hogy vihar után, áradás után, eső után, jég után stb., de ez volt a legextrémebb: a földrengés utáni! :-)
A hóviharos nap után egész tűrhető időjárás lett, minimális szél, +2 fok, így aztán Dominikkal megcéloztuk a vízpartot. Amikor odaértünk, jött otthonról a telefon, hogy földrengés volt. Ez biztosan kihatott a halakra is, mert furcsa volt, hogy a +2 fok ellenére nagyon is élt a vízfelszín az apróhaltól. Dominikot szokás szerint előreküldtem a tuti helyeimen, hogy fogjon már végre egy normálisabb halat, de a pontatlan dobások és egyebek miatt megint csak betli lett a vége. Ráadásul most nem gubancot tett a bot végére, hanem simán csak letört a spiccből kb. 3 centit. Hurrá, ez már a harmadik bot, amin spiccet tör, évente egyet. Remélem, tartani is fogja magát ehhez, és nem lesz több évi egynél mert akkor az ideit már letudhatjuk.
És megint jött, ami szokott: Figyelj! Oda kellett volna dobni, ott van a hal! De most nem elsőre, csak második dobásra jött a szokásos egyendomi. Komolyan, már én is kezdem azt hinni, hogy ugyanazt fogom meg újra és újra .Ez mondjuk különleges kép lett, hovihar utáni havas füvön, földrengés utáni domolykó, na ilyen sincs akárkinek.😉 Amúgy sok kapásom volt, de nem akadtak rendesen vagy kicsik voltak, de meg kell hagyni, és ezt fel kell jegyezni, hogy földrengés után jó esély van a domolykófogásra! 😁
Másnap a sok utórengés után, amik 1,7 és 2,7 közöttiek voltak, megint kimentünk nagy reményekkel. Az első pár percben fogtam egy olyan 20 centi körüli balint, csak néztem és pislogtam, hogy ez meg honnét jött, itt ilyet én még nem fogtam mostanában. Aztán Dominik kiabál: Apa, megvan, megfogtam! Láttam, hogy valamit teker kifelé, nem volt nagy, de hal volt. Aztán mivel nem tartotta végig feszesen a zsinórt, szépen leakadt; a szakáll nélküli horgoknak ennyi hátránya van. Dobj újat, ne foglalkozz vele – mondtam neki. A következő dobás meg is hozta a halat, igaz, nem domolykót, hanem egy szilvaorrú keszeget. Külső akadás volt a fejrészen, de ő ugyanúgy örült neki, mintha fogott volna egy 40 centis domolykót. Nem sokkal később én fogtam még egy balint, ez kicsit nagyobb volt már, mint az előző. Több nem jött, a domolykók eltűntek. Fel kell jegyezni ezt is: az utórengések után a domolykók már nem esznek, de a balinok igen! 😁
Aztán az utolsó helyen leakadtam, kicsit megrángattam, de nem jött ki, de valami furcsát vettem észre a botom végén. Na ne, ez nem lehet igaz, b...a meg, LETÖRT A SPICCEM! Ezt nem hiszem el, hogy az enyém is. Nem lehetek ennyire béna! Dominik meg csak állt ott és vigyorgott: „Ugye, apa? Ez bárkivel előfordulhat, látod!”
UI. Itthon megvizsgáltam a botom, nem tört el, csak elengedett a ragasztás és lejött a spiccgyűrű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése