Balinok

Utóbbi időkben  hanyagoltam a domolykókat, vagy inkább nem is kerestem őket mert jobbára  balinos vizeken horgásztam.
Jött pár szebb, meg egykét kisebb, mindenesetre már most bőven többet fogtam balinból mint a tavalyi egész évben.
Persze nem adják könnyen magukat, meg amúgy is köztudott ,hogy mennyire szemét egy dögök. Szeretik szivatni a horgászt.
Van amikor forr a víz a rablásaiktól de mégsem sikerül fogni belőlük, máskor meg a tök süket vízből jönnek egymás után.
De a legbosszantóbb az amikor szinte a lábunk előtt rabol pofátlanul, vagy ott fordul le a csaliról, és dobhatunk bármit nekik még kapásig sem jutunk.

Ez pl. a süket vízből jött, csali csere után első dobásra, szinte beesőre. Valószínű nem látott még ilyen csalit mert még a szája is tátva maradt tőle :-)

Ez meg sügerezés közben jött, egy jelentéktelen kis hajtást láttam, gyorsan lecseréltem a gumit egy wobblerre és dobtam, többet nem is kellet dobni elsőre leverte :-)

A legszebb kapás címét viszont ez a balin kapta meg.
A hínár felett vezetett belecincálgatós csalira olyan rávágást csinált, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, szinte kiugrott a vízből, aztán csapott a vízre egy olyant a farkával, hogy azt még egy hód is megirigyelte volna.

Valamikor vízre teszem most már a kajakot is, idén még nem is látott vizet.
Pedig azzal lenne az igazi kergetni a balinokat, csak hát eddig nem volt túl sok időm rá.
A felpakolás, utazás, lepakolás, visszafelé ugyanez plusz a horgászatra szánt idő, hát az nem másfél óra, kell hozzá legalább egy erős fél nap, az meg mostanában nem nagyon volt.

A sügérmániás

Mostanában elég gyakran viszem el magammal horgászni Dominikot is, a sügérmániást.
Tavaly is elvittem már  párszor, akkor lett sügérmániás mert fogtunk pár sügeret, azóta állandóan azt akar fogni.
Idén azért már jóval könnyebb vele a vízparton, három éves, most már megérti hogy a víz mellett vigyázni kell mert  ha a vízbe esik abból baj lesz, anya megöl minket :-)
Szépen áll, ül, jön, mellettem, mögöttem, nem kell állandóan visszarántanom a víz széléről mint tavaly, akkor volt , hogy többet húztam vissza a gyereket a víztől mint amennyit tekerni tudtam az orsón.

Idén is fogtunk sügereket kielégítve a sügérmániáját de azon kívül mást is, jött naphal, meg balin is pár darab, de sajnos csak olyan  harmincfelettpár centivel méretűek.

Csak ezt a pár fényképet készítettem mert gyerek mellett nem nagyon van erre idő, rögtön vissza akarja engedni őket.
Általában megakasztok egy halat utána ő tekeri ki, tetszik neki, mindig mondja, hogy érzi hogyan "fickándlik"
Aztán ha már kint van akkor visszavesszük tőle a "színest" (plasztik csalit), egy gyors simi aztán mehet vissza.
Nem vagyok fogdmegengedvissza hívő, évente pár darab hazajön, de ha Dominikot is viszem akkor szerintem egy sem fog hazajönni mert nem engedi meg :-)

Tizenkétezer forintos élmény

Elég régen írtam utoljára, de mentségemre legyen, hogy nem is sokat horgásztam azóta, legalábbis nem annyit mint tavaly.
Azért párszor kijutottam a vízpartra, többnyire fogás nélkül maradtam, de azért volt néha-néha szebb zsákmány is.

Voltam kajakkal, megint csak eredménytelenül.

Egy-kétszer elvittem  Dominikot is, fogtunk sügereket, meg domolykót. Azóta is ezt emlegeti, nem telik el úgy egy hét , hogy legalább kétszer elő ne hozná hogy,  Voltunk apával horgászni,  fogtunk sügért, a sügér megette  színest! Domólykó meg megette katicát!! Úgy bizony!  Krisztián egyik katica mintás wobbleréről  van szó, Dominik választott wobblert a dobozból, kapásból a katicát szúrta ki, de jól választott mert két dobásból halat fogtunk vele. Erről a fogásról kép sajnos nem készült, egyedül voltam és vissza kellett engednem a halat közben fogni a gyereket nehogy a vízbe csússzon. nem ér annyit egy fénykép, hogy mindketten vizesek legyünk.  :-)

Az legutóbbi alkalmakkal egy olyan helyre mentünk ahol partról nem az igazi, kajakból meg macerás a legyező horgászat. Gázolva viszont tökéletesen lehet csapni a vizet, már hogyha van az embernek valamiféle gázló csizmája, ruhája, vagy akármije. Nekem nem volt ezért csak sóhajtozva néztem ahogyan Sali átgázol a túloldalra és a nád mellől sorba szedi ki a halakat.  Igaz, azért nekem is jutott a partról de lényegesen kevesebb.

Ezek után megfogadtam hogy veszek valami olcsó melles csizmát.
Így is lett. Pénteken este vettem a Decathlon-ban egy gumigatyát, és szombat reggel végre már én is a vízben állva dobhattam a legyeimet az eddig elérhetetlenek tűnő helyekre. És jöttek is sorba a kapások, meg a fogások. De milyen csalóka tud lenni a tiszta víz! A látszatra térdig érő vízről kiderül, hogy bőven derékig ér, a látszatra 20-25 centis domolykók közül meg ha sikerül fogni egyet akkor nagyokat pislogunk amikor megakad, hogy milyen jó erőben van, aztán mire közelebb cibáljuk hirtelen 40 centisre megnő. Láttam viszont látszatra 40-50 centisnek kinézőt is a vízben, akkor az mekkora lehetett ? :-)

Számomra nagy élmény volt ez a szombat reggeli peca a vízben állva, tizenkétezerbe került, de megérte :-)

Ha nem megy léggyel, fogd meg harminchéttel

Utolsó horgászatunk alkalmával a balinokat piszkáltuk Salival, legyezve. Folyamatosak voltak a rablások, de ennek ellenére csak egy lekövetést, meg egy rávágást, könyvelhettem el magamnak. Sali ugyan fogott kettőt, de sajnos ezek sem a darabosabbak közül valók voltak.
Aztán az egyre jobban dobástávon kívülre tolódó rablások, és az erős szél miatt előkerültek a pergetőbotok. Krisztián 37-ese megmutatta megint mire képes,első dobás után, talán két métert sem tudtam tekerni, máris leverte egy balin. Ezek után sajnos még rosszabbra fordult az időjárás, meg az időm is lejárt, így többet már nem tudtam fogni.

Végre

Végre el tudtam szabadulni egy egész délelőttös horgászatra!
És végre sikerült legyezve egy kicsit nagyobbacska balint fognom!

Két hét legyezés

A cím "Két hét legyezés" kissé túlzás mert igazából csak pár napról van szó amit a két hét alatt műlegyes horgászattal töltöttem. Azt akartam kipróbálni  vajon a legyes bottal is tudok e minden horgászat alkalmával legalább egy halat fogni, mert pergetve a téli hónapokat leszámítva ritkán fordul csak elő, hogy egy horgászat alkalmával egyetlen egy halat sem sikerül fognom, még ha csak egy pici sügérrel, vagy egy vérszomjas küsszel de általában sikerül összehalaznom a kezem. Hat alkalommal küldtem bevetésre a legyeimet, ebből 2 alkalommal megúsztam fogás nélkül de kapásig azért eljutottam ezen a két napon is.

Első alkalom.
Sok jóra nem számítottam ezen a napon mert a víz sem volt a legtisztább az időjárás meg inkább sárkányeregetésre meg vitorlázásra volt a legmegfelelőbb a szél miatt de azért nem tántorodtam el a tervemtől, elővettem a legyes botot és megküzdöttem a széllel, 2 óra szenvedés után feladtam, a szél teljesen lehetetlenné tette a dobásokat de azért egy kapás volt.

Második alkalom.
A szél  ezen a napon sem akart szűnni, ezért egy olyan helyet választottam ahol valamelyest takarásban voltam. Már egy órája dobáltam eredménytelenül nedves-léggyel, nimfával, streamerrel. Aztán feltettem egy polibogarat amivel aztán rögtön fogtam halat, igaz, hogy csak egy mini domolykót de fogtam, és ezt még követte három másik, így ezen a napon a legyes bot bizonyított.

Harmadik alkalom.
Ezen a napon Sali is jött velem. A szél az persze még mindig elég erős volt, az első helyen ezért elég küzdelmes volt a peca de a polibogár már megint sikeresnek bizonyult, az egyik alkalommal amikor felkaptam a zsinórt a vízről egy küszt is sikerül hátralendítenem. Következő helyen még kettő kis domolykót becsapott a fekete foam bogár. Érdekes hogy sali is próbálkozott mindennel, nedvessel, nimfával de csak miután polira cserélte őket, utána fogott csak halat ő is.

Negyedik alkalom.
Ezen a napon este, egy kissé távolabbi helyre mentem, az autóval szinte járhatatlan utak miatt motorral. A víz itt kristály tiszta volt, hal is akadt bőven, csak nem a horgomra, láttam 70 centis nyurga pontyot, hatalmas balint, szép nagy domolykókat is de hiába dobáltam őket meg a teljes légyarzenálommal, le sem szarták. Egyedül a polibogárra mozdultak rá a domolykók, az egyik kicsi (30 feletti volt ez is) szépen feljött érte leszedte de rögtön ki is köpte, még bevágásra sem volt időm olyan gyorsan kiköpte. Így aztán ez a nap is a fogás nélküli napok listájára került.

Ötödik alkalom.
Egy régen nem látogatott helyemre mentem el ezen az estén, sajnos mire odaértem már láttam, hogy maximum fél órám lesz a horgászatra aztán menekülnöm kell mert hatalmas vihar volt kilátásban.
Gyorsan leszaladtam a vízhez, ott aztán tátva maradt a szám mert a 15 centi körüli domolykókból volt ott vagy 150 darab, meg láttam közöttük pár méretest is, messzebb a hínaras résznél meg a rablások arról árulkodtak, hogy van ott még kapitális méretű is de az a rész megközelíthetetlen volt számomra. Polibogárral kezdtem de valahogyan ma ez nem jött be nekik, csak megnézték, aztán otthagyták, cseréltem őzszőr cadissra, na ez már jobban tetszett nekik. Harmadik dobásra jött is egy nagyobbacska, meg egy mini balin. Aztán hirtelen szélvihar támadt és elkezdett szakadni az eső, így kénytelen voltam az autóig tényleg menekülni, ezzel be is fejeztem ezt a napot.

Hatodik alkalom.
Bízva abban, hogy az előző napi helyen még ott vannak a domolykók, ezért reggel Salival visszamentem. Kicsit zavarosabb lett a víz, megfogyatkoztak a domolykók is de azért voltak még páran. Sali fogott vagy hetet, én csak egy küszt lendítettem a hátam mögé, egyet meg normál módon fogtam. elmentünk egy másik helyre, itt Sali megint fogott vagy ötöt, nekem csak két kapásom volt, következő helyen Sali megint fogott én meg csak lestem. Nem az én napom volt az biztos de halat legalább fogtam.

Összegezve a hat alkalmat, nem hinném, hogy pergetve sokkal eredményesebb lettem volna, sőt bizonyos helyeken ahol léggyel fogtam, ott pergetve nagy valószínűséggel semmit sem fogtam volna.
Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól nem fogok pergetni, de igen is fogok mert szeretek pergetni, főleg kajakból ami sainos idén még csak egyszer fordult elő. Meg aztán ha túl szeles az időjárás akkor csak szenvedés a legyes peca, legalább is számomra, ilyen esetekben a pergető bot jobban kezelhető.

Összesítés

Már egy hónapja nem írtam, persze ez nem azt jelenti, hogy nem is horgásztam csak valahogy nem történt semmi olyan dolog amire azt mondtam volna, hogy na ezt most rögtön le kell írnom. Meg az igazat megvallva időm sem volt rá, hogy írjak, sőt még horgászni is sokkal kevesebb időm volt mint mondjuk tavaly. Ez annak tudható be, hogy hajtás van a munkahelyemen, hulla vagyok mire hazaérek, meg Dominik is egyre többet igényel az amúgy is szűkös szabadidőmből, őneki persze nem tudok nemet mondani. Vinném én magammal de így másfél évesen még nincs értelme, meg amilyen helyekre én járok ott lehet, hogy 10 perc alatt kiszívnák a szúnyogok az összes vérét.

És hogy mit is csináltam az elmúlt egy hónapban ?
Voltam párszor pergetni, persze a nagy fogás elmaradt, pár sügér, meg egy-két 30 centi körüli balin volt a zsákmányom. Lehet meg kellene próbálnom egyszer nagyon korán felkelni, hogy a vízparton legyek napfelkeltekor, talán akkor nagyobb szerencsém lenne, de hát én egy elég lusta horgász vagyok , nem nagyon szeretek ennyire korán felkelni. :-)
           

Egyik alkalommal Salival voltam pergetni, az egyik csatornát vallattuk a sok közül. Az egyik szakaszon, tőlem nem is olyan messze észrevettem 3-4 kacsát, sötétszürke színűek voltak, ilyen színben én még nem láttam kacsát, gondoltam becserkészem őket a fényképezőgéppel mert tuti valami ritka kacsafaj lehet. Elkezdtem megközelíteni őket lapos kúszásban a combig érő gazban, nem vettek észre,  már teljesen ott voltam mellettük de még akkor is csak nyugodtan forgolódtak egy helyben. De miért forgolódnak ilyen mereven egy helyben? Felegyenesedtem a fűből, a kacsák megőrizték a hidegvérüket és ugyanolyan nyugodtan forgolódtak tovább, én meg akkor vettem csak észre, hogy műagyag kacsákat cserkésztem be. :-)

Ezen a napon sikerült még fognom egyetlen egy  domolykót, a tilalom letelte óta ezt az egyet tudtam csak fogni, látni láttam sokat, nagyokat is de valahogy idén nincs szerencsém hozzájuk.

Legyezni is voltunk Salival, a Duna egyik kavicspadját választottam aznapi horgászhelynek, amikor leértünk a vízhez már láttam, hogy a kavicspad feletti 20 centis  vízben kapitális domolykók kergetik a kishalakat, gondoltam itt biztosan lesz fogás, de nem lett. Száraz légy, nedves légy, polibogár, sztreamer, mindennel próbáltuk, pár érdeklődő ráforduláson kívül nem tudtunk kicsikarni belőlük többet. Volt ott egy szemtelen balin is ami szinte a lábam előtt mozdult rá a légyre de utolsó pillanatban letett róla, ezután kb 20 percenként meghajtotta a halakat előttünk pár méterrel megmutatva magát, hogy hülyék még itt vagyok úgysem tudtok megfogni! A végére már pergetve is próbálkoztunk de hiába, sem a domolykók sem az a bizonyos köcsög balin nem volt hajlandó azon a napon műcsalit kajálni.
Egyetlen egy fenevad volt csak aminek bejött a fahal aznap.

Itthon amikor pakoltam ki a kocsiból Dominik jött utánam, őt minden érdekli, főleg ha nem játék, lényeg, hogy elég veszélyes legyen, éppen vittem be a pergető meg a legyes táskámat őt meg otthagytam a autónál, amikor mentem vissza látom hogy az összecsukott pergető botommal éppen móresre tanítja az egyik tuját, még büszke is voltam rá mert jó felén fogta a botot. Aztán megláttam, hogy a wobbler kiakadt a a helyéről és az egyik horog rövidnadrágja szárának aljába be van akadva, a másik meg még szabadon himbálódzik. Gyorsan elkaptam de egy izgő mozgó gyerek ruhájából horgot szabadítani szinte lehetetlen, mire már csak egy ágat kellett volna kiszabadítanom elkezdett kapálódzni mert ő is meg akarta fogdosni a vobblert, erre a horog mind a három ága újra a nadrágjában volt, közben meg a szabadon lévő másik horog kétszer majdnem az én kezembe szaladt bele. Nem volt más választásom anyai segítséget kellett kérnem, vállalva ezzel a megrovó megjegyzéseket. Úgy látszik az ember nem lehet elég elővigyázatos, nem szabad rajta hagynom mostantól a fahalat az összecsukott boton sem.

Karácsonyi ajándék a víztől

Tegnap este Sali írt nekem, hogy holnap délelőtt ő megy horgászni nem e akarok vele menni? Beszereztem gyorsan itthon egy egész délelőttre szóló eltávozási engedélyt és már ment is a válasz, hogy megyek!
Reggel aztán a megbeszélt időpontban Sali jött, gyorsan bepakoltam a kocsiba, aztán elindultunk, messzire nagyon nem jutottunk mert két utcával arrébb rájöttem, hogy otthon hagytam a telefonomat, ezért hát visszafordultunk érte. Na ekkor már biztosra vettem, hogy halat ma én nem fogok, mert a mondás szerint ha elindultál és vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd.
Még előző nap megbeszéltük, hogy nem megyünk egyből a vízpartra előbb betérünk a horgászboltba, pár apróságért, fogyóban voltak már a kisméretű kapcsaim, meg valami kisebbfajta gumihalat akartam venni ha esetleg megint valami sügeres pályára tévednék akkor legyen mivel kísérletezni.
Ott aztán beszereztem a kapcsot és a gumihalakat, azon kívül megsuhogtattunk pár botot meg egykét orsót is megkritizáltunk, el is csesztünk itt majdnem egy órát.
A vízpartra leérve elég szar idő fogadott minket, igaz hogy + 10 fok volt de a szél az elég erősen fújt.

Elindultunk lefelé, bő fél óra után vissza is fordultunk, hogy megnézzük a híd feletti részt is mert lefelé halaknak nem volt jele. A hídnál én átmentem a túlsó oldalra és ott folytattam az utamat felfelé.
Sokat nem kellet sétálnom az első halért, ami egy csuka volt, nem  szórakoztam vele túl sokat hamar kikaptam a vízből nehogy elharapja a fc. előkét.

Folytattam az utamat felfelé, és éppen egy fűzfa alatt álltam meg amikor valami nagyobb madár elszállt róla, felnéztem és jobban megnéztem a fát amin még legalább 10 baglyot  számoltam össze.

Elsétáltam még vagy egy kilométert ezalatt volt pár kapásom és két domolykót is sikerült fognom.

Aztán elindultunk visszafelé, és amikor megint egy vonalba kerültem Salival megkérdeztem tőle fogott e valamit, de csak a fejét csóválta, hogy csak egy kicsi domolykót semmi mást.

A hátralévő részen nekem még jött egy domolykó meg egy balin, aztán megszólalt a telefonom mert Sali már odaért a kocsihoz, így hát ennyivel zártam a mai horgászatot. Ez a mai pár óra igazi karácsonyi ajándék volt a víztől.

Ahogyan gyalogoltam az autó felé eszembe jutott megint a mondás, hogy ha vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd, hát nem úgy nézett ki mintha elpártolt volna tőlem a szerencse. Aztán hirtelen rájöttem, nem én fordultam és mentem vissza hanem Sali mert ő vezetett, őneki nem lett szerencséje az én telefonom végett. :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!