Karácsonyi ajándék a víztől

Tegnap este Sali írt nekem, hogy holnap délelőtt ő megy horgászni nem e akarok vele menni? Beszereztem gyorsan itthon egy egész délelőttre szóló eltávozási engedélyt és már ment is a válasz, hogy megyek!
Reggel aztán a megbeszélt időpontban Sali jött, gyorsan bepakoltam a kocsiba, aztán elindultunk, messzire nagyon nem jutottunk mert két utcával arrébb rájöttem, hogy otthon hagytam a telefonomat, ezért hát visszafordultunk érte. Na ekkor már biztosra vettem, hogy halat ma én nem fogok, mert a mondás szerint ha elindultál és vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd.
Még előző nap megbeszéltük, hogy nem megyünk egyből a vízpartra előbb betérünk a horgászboltba, pár apróságért, fogyóban voltak már a kisméretű kapcsaim, meg valami kisebbfajta gumihalat akartam venni ha esetleg megint valami sügeres pályára tévednék akkor legyen mivel kísérletezni.
Ott aztán beszereztem a kapcsot és a gumihalakat, azon kívül megsuhogtattunk pár botot meg egykét orsót is megkritizáltunk, el is csesztünk itt majdnem egy órát.
A vízpartra leérve elég szar idő fogadott minket, igaz hogy + 10 fok volt de a szél az elég erősen fújt.

Elindultunk lefelé, bő fél óra után vissza is fordultunk, hogy megnézzük a híd feletti részt is mert lefelé halaknak nem volt jele. A hídnál én átmentem a túlsó oldalra és ott folytattam az utamat felfelé.
Sokat nem kellet sétálnom az első halért, ami egy csuka volt, nem  szórakoztam vele túl sokat hamar kikaptam a vízből nehogy elharapja a fc. előkét.

Folytattam az utamat felfelé, és éppen egy fűzfa alatt álltam meg amikor valami nagyobb madár elszállt róla, felnéztem és jobban megnéztem a fát amin még legalább 10 baglyot  számoltam össze.

Elsétáltam még vagy egy kilométert ezalatt volt pár kapásom és két domolykót is sikerült fognom.

Aztán elindultunk visszafelé, és amikor megint egy vonalba kerültem Salival megkérdeztem tőle fogott e valamit, de csak a fejét csóválta, hogy csak egy kicsi domolykót semmi mást.

A hátralévő részen nekem még jött egy domolykó meg egy balin, aztán megszólalt a telefonom mert Sali már odaért a kocsihoz, így hát ennyivel zártam a mai horgászatot. Ez a mai pár óra igazi karácsonyi ajándék volt a víztől.

Ahogyan gyalogoltam az autó felé eszembe jutott megint a mondás, hogy ha vissza kell menned valamiért akkor már nem lesz szerencséd, hát nem úgy nézett ki mintha elpártolt volna tőlem a szerencse. Aztán hirtelen rájöttem, nem én fordultam és mentem vissza hanem Sali mert ő vezetett, őneki nem lett szerencséje az én telefonom végett. :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!