2014. december 12., péntek

A Két fűz között-ről


Még valamikor tavasszal olvastam ezt a remekműnek nyugodtan nevezhető kisregényt, és az elolvasása után másnap amikor még teljesen a könyv hatása alatt voltam, akkor írtam egy ajánló szerűséget róla. Félre tettem, hogy hátha tudok  majd még írni valamit hozzá, de közben szépen meg is feledkeztem róla, párszor ugyan eszembe jutott még, viszont általában mire a gép elé keveredtem valahogy mindig kiment a fejemből.
Most viszont eszembe jutott, elővettem, átnéztem, és úgy döntöttem nem egészítem ki semmivel, maradjon meg így, ahogyan a könyv olvasása után, annak hatása alatt állva írtam.


"Már a megjelenése óta olvasgatom az ajánlásokat e kisregényről, el is döntöttem, hogy amint elfogynak az éppen soron következő könyveim beszerzek egy példányt a Két fűz között -ből.
Végül aztán úgy történt, hogy kölcsön kaptam Salitól, mielőtt még szert tehettem volna egy saját példányra. Neki már megvolt, és miután elolvasta  addig addig mondta, hogy mennyire jó könyv míg el nem kunyeráltam tőle.
Még aznap este (éjszaka) amikor kölcsön kaptam, nekiálltam azzal a szándékkal, hogy elalvás előtt egypár oldalt elolvasok belőle aztán másnap majd fojtatom. A vége az lett, hogy nem maradt másnapra olvasni valóm, mert észre sem vettem és pár óra alatt a végére értem. Egyszerűen nem tudtam lerakni, mert a Köd szigete valamint Halásszy és Döme humoros ámde sokszor elgondolkodtató története túlságosan rabul ejtet.  Ezért kicsit mérges is voltam magamra a mohóságom végett amiért nem tudtam beosztani több estére.
A könyv elején még nagyokat sóhajtoztam, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen sziget, az utolsó lapoknál viszont már megértettem és tudtam, nekem is van ilyen szigetem, csak az enyém vándorsziget , mindig máshol találom meg, hol a csatorna partján, hol a Dunán de van, hogy amikor vízre teszem a kajakomat már ott is vagyok.
Ezt a regényt elolvasva mindenki megértheti, hogy egy igazi horgász azért vonul el a vízpart emberektől mentes részeire, hogy meglelhesse a magányt a békét és nyugalmat, a saját kis Köd szigetét, ahol távol lehet a nyüzsgéstől, és az egyre furcsább rohanó világunktól, ahol mindenről megfeledkezhet, mert a szigeten csak az van ami éppen akkor és ott történik, minden más a szigeten kívül reked.
Mindezek mellet viszont arról is szól a történet, hogy ha a szigetünkön betolakodót találunk akkor az nem minden esetben jelent rosszat, lehet ő is csak azt keresi ott amit mi, és akár még egy jó barátság is születhet ebből a találkozásból.
Ez egy felejthetetlen olvasmány volt számomra és csak ajánlani tudom mindenkiknek aki horgászik, de annak is aki nem horgászik, mert nem csak a horgászatról szól, annál sokkal többről.

Gratulálok az íróknak Szári Zsoltnak és Peti Balázsnak, mert egy olyan regényt sikerült írniuk aminek az elolvasása után még napokig a hatása alatt voltam.


Most már bánom hogy nem szereztem be azonnal a könyvet a megjelenése után , de most ezt pótolni fogom, mert kell, hogy legyen belőle egy saját példányom amint bármikor újra elolvashatok"

Több mint fél év után ezt elolvasva azért tudnék mit kritizálni a saját írásomon, kezdve azzal hogy igazából ajánlónak nem is lehet nevezni, inkább csak egy olvasás utáni élménybeszámolónak. :)
Na de remélem azért egy két embernek csak felkeltettem az érdeklődését a könyv iránt, amit Szári Zsolt http://pelsologia.blog.hu/ vagy Peti Balázs http://clogflyfishing.blogspot.hu/  blogján van lehetőségük beszerezni.





1 megjegyzés: