2016. december 13., kedd

Hány dobás egy csuka?

Jó ideje nem írtam már a blogra semmit, ez betudható a lustaságomnak is meg annak is, hogy hiába megyek szinte minden hétvégén legalább egy délelőtt horgászni,  egyszerűen nem történik semmi olyan dolog amiről érdemes lenne írni. Egy idő után elég unalmas lenne ha mindegyik bejegyzésem arról szólna, hogy megint itt meg ott voltunk és nem fogtunk semmit. Az meg nem az én stílusom hogy az őszi erdő szépségeiről, meg a fodrozódó víz varázslatosságáról meséljek, így aztán nem sikerült szaporítanom a bejegyzéseim számát az utóbbi hónapokban.

Most viszont lesz miről írnom, mert elhatároztam, hogy addig megyek a Mosoni Dunára pergetni amíg csukát nem fogok. Mivel ez elég hosszadalmas dolog lesz szerintem, így több bejegyzés  fog erről szólni, számolni fogom a dobások számát és a horgászatok számát  is, ezzel bizonyítva, hogy mennyit kell szenvedni egy csukáért itt a Mosoni Duna Halászi szakaszán. Ebből még ki fog derülni az is, hogy egy halas képes bejegyzéshez mennyi idő szükséges, legalábbis mire odáig eljut az ember , hogy tudjon mit fényképezni :-)

1. nap.
Majdnem plusz 10 fok, napsütés, a vízparton senki, már-már annyira szép és jó minden, hogy kezdek félni, nehogy csukát fogjak mert akkor itt vége is szakad a bejegyzés sorozatomnak :-).
Az első pár dobásnál időt mérek, így nem kell számolnom a dobásokat, csak a horgászattal eltöltött időt osztom majd vele, és meglesz a körülbelüli dobásszám.
Egy óra után olyan szélvihar támadt, hogy kétszer is majdnem belelökött a vízbe amikor a kövezés szélén álltam. Kapás semmi, csak sok falevél, meg egy jó 90 centis faág kifárasztása, aztán leakadok, rángatom nem akar kijönni, megpróbálom másik felől, beszakad.
Összerakom a botot mára elég volt.
140 dobás, 0 kapás, 0 hal

2. nap
6 fok, erős szél, már azon gondolkozom ki sem megyek, de eszembe jut a no wind no pike mondás, így aztán kimegyek. A parton megint senki, dobom egyiket a másik után, egyik helyen, másik helyen, semmi, csak wind, pike sehol. A távolban kacsák úszkálnak, egyik dobásomat jól megsegíti egy széllökés pont telibe találja a plasztik a szárnyast, ettől bepánikol és elkezd felszállni, én meg tekerem, és fárasztom a repülő halat, ami aztán olyan 5-6 méter magasságban leakad, hála az égnek.
Még dobálok de semmi, csak a falevelek meg a  hínár darabok jönnek, hazamegyek.
+120 dobás
Összesen
260 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

Folytatás hamarosan.

3 megjegyzés:

  1. Nem csak te vagy így. Rengeteg ismerősöm panaszkodik erre az évre, s a saját tapasztalataimmal meg tudom erősíteni. Dupla annyi kijárással is csak tizedét fogni a tavalyi évnek. A bejáratott menyhalas helyek üresek, alig találkozom valakivel. Szombaton délután kimentem a nemzetközi felé. A kőhíd környéke üres. A Denkpál környéke üres. Az 182-es fkm-nél leülök egy ruganyra, a többi üres. Egész este senki nem jött arra. Hazafelé sem láttam embert, csak Dunaszigeten. Mondjuk fogni se fogtam semmit. Ez mindent elmond. Ez egy ilyen év....
    Azért kíváncsian várom a sztori végét...:)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, az idén nem kényeztetett el minket a Duna az biztos.
    "Azért kíváncsian várom a sztori végét"
    Még nyitott a sztori, tegnapelőtt volt a 2. nap, azóta meg nem voltam még a vízparton.
    Lehet idén már nem is tudom befejezni ha elkerülnek a csukák, vagy ha nappal is fagyni fog akkor meg nem fogok menni mert a befagyott gyűrűknél utálatosabb dolog nem nagyon van. :-)

    VálaszTörlés