2013. november 1., péntek

Kajakos túra a Mosoni Dunán

Kajakos pecára csábító szép napsütéses idő volt ma , a túrának csak két dolog állta útját , a tűzifa behordása , meg az , hogy nem volt senki aki segített volna felrakni meg levenni a kajakot a kocsi tetejéről .
Nem könnyű dolog egy 3.60 hosszú , középen 90 centi széles , 40 kilós valamit , a pár centi híján 2 méter magasra autóra felrakni , úgy, hogy az autónak se legyen semmi baja (letör tükör , összekarcolt fényezés stb. ) egyedül ez szinte lehetetlen , de kajak loader-rel már gyerekjáték .
De először is be kellett termelnem két hónapra való tűzifát ezzel délre végeztem is .


Ebéd után csináltam a loaderhez egy állítható kitámasztó rudat , a loader meg egy zártszelvény volt rákötözve a csomagtartóra , amúgy ennek a loadernek az alapján készítettem el az enyémet katt ide ha érdekel .
Ezzel már viszonylag könnyen feltettem a autóra ,  ha normál autó lenne , és nem dobozos akkor tényleg gyerekjáték lett volna .
Negyed óra múlva már a hullámokon ringatóztam .


Elindultam felfelé , mert még volt egy hely ahol nem próbáltam ki a kajakot , a macska szigeteknél a majoroki lejárónál van egy rész kb. 50 méter hosszú  ahol beszűkül a Duna és elég rendes sodrása is van , régebben csónakkal meg egy 3 lovas motorral is csak szinte alig haladtunk felfelé azon a részen .
Kíváncsi voltam a kajak fel e megy ott , vagy jobban mondva én fel e bírom hajtani a kajakot :)
Az odáig vezető két kilométert nyugodt tempóban lelapátoltam , aztán abba a bizonyos 50 méterbe majdnem beletört az evezőlapátom , amikor túl jutottam rajta annyira kipurcantam , hogy ki kellett kötnöm  , megittam fél liter vizet egy húzásra , lihegtem még egy kicsit  , aztán indultam tovább , a kritikus 50 méter feletti részen már egész jól haladtam felfelé , aztán az órámra nézve eldöntöttem hogy megkezdem a visszaereszkedést , mert nem a kiindulási pontig szerettem volna eljutni , hanem onnét még 4 kilométere lejjebb , oda fog értem jönni a kocsival a feleségem .

Túl az 50 méteren.


A sodrós részek .


Már ereszkedtem vagy tíz perce , közben dobáltam , amikor nem oda illő színeket láttam az egyik fatörzsnél , Megint megajándékozott a Duna , most egy csukázó úszót kaptam tőle .


 Ereszkedtem tovább , közben azon agyaltam ,hogy azért jó lenne ha fognák valamit mert fel kellene avatnom az új botomat , még múlt hétvégén voltunk a Horgász Show-n ott szereztem be egy Silstar Yokozuna spint .
Most kimondottan csukára hajtottam ezért egy 6 centis GS. Fat. wobblert dobáltam , ezt elneveztem dagadt pörcsnek , mert ugyanúgy néz ki csak kicsit kövérebb , még a mozgása is ugyanolyan .
Dobáltam szorgalmasan a bedőlt fákat , part szélét amikor egyszer csak kapás , rögtön csapolódik rendesen  , érzem , hogy nagy ,  szerintem csuka méret feletti , már megint a számban érzem a rántott csuka ízét amikor hirtelen  átváltozott domolykóvá . 
Nem baj azért örülök neki , meg annak is , hogy jó ez a dagadt pörcs megfogta a domolykót , meg a bot is felavatásra került , és jól funkcionált fárasztás közben is .


Kőhídi laposnál tartottam egy rövid pihenőt , aztán bele kellet húznom , mert még 4 kilométer hátra volt , és a nap egyre csak lejjebb kúszott .


Még sikerül fognom egy gyönyörű sügeret , de addig nem akartam kivenni a vízből amíg le nem fényképezem szájában a csalival , de mire lefényképeztem volna lelépett , sajnáltam mert tényleg szép volt és itt a mosonin még idén nem is fogtam sügeret .
A Reisinger szigetek felett találtam még egy ágat letűzve a parttól úgy 6-7 méterre rajta egy zacskóval benne két alma , nem tudom ki rakta oda és milyen szándékkal , ott hagytam , hátha valaki megkívánja a csónakból szedhető zacskóban érlelt almát .


Már nem volt messze a kikötési pont  , de még áthaladtam a Halászi híd alatt , fura , hogy ez már a harmadik híd itt amióta élek , és mindegyik alatt áteveztem már nagyon sokszor , csak a mostani alatt mentem át vízen  most először .



 A híd környéke legendás csukázó hely , mindenki itt vadászik a csukákra , most is voltak jó páran a híd alatt , de szerintem semmivel sincsen itt több csuka mint máshol .
Még egy kilométeren próbálkoztam eredménytelenül , aztán megérkeztem a kikötési ponthoz .
Megérkezett az autó is , loader fel , kajak fel  , otthon loader fel kajak le , kipakolás , rendbe szedtem magam és mentünk gyertyát gyújtani .
De azt a bizonyos 50 métert még most is érzem az izmaimon , holnap meg majd még jobban az biztos :) .



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése