A Br-lures wobblerek

Már régóta nézegettem a br-lures blog írójának kézzel készített wobblereit, sokszor órákig bámultam csak a monitoron őket, a színek és a mintázatok teljesen rabul ejtettek.  Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy két hónappal ezelőtt boldog tulajdonosa lettem 19 darab Blondriver csalinak.

 Megígértem, hogy írok róluk ha kipróbáltam őket, igaz azóta eltelt 2 hónap,de legalább mostanra lett jó pár halas fénykép is .
A külsőről és a kidolgozottságról szerintem csak annyit lehet mondani, hogy profi munka.
A mozgásukra sem lehet szólni semmi rosszat, még a legnagyobb sodrásban is használhatóak voltak, nem verettek túl, de állóvízen lassan vezetve is csábító táncot lejtettek. Egy elég erős sodrású vízen próbáltam ki először őket, meglepődtem, mert nem törtek ki oldalra, nem dobta ki a víz őket, pedig ezen a helyen nem mindegyik wobblerem volt bevethető a sodrás végett. A horgok nagyon hegyesek, ahányszor a dobozba nyúltam valamelyikért, kettő másik is jött vele, tűhegyes kampóikkal az ujjaimba kapaszkodva.
Amióta megvannak, azóta ezek lettek a kedvenceim, ők indulnak elsőként átkutatni a vizet, míg a régi wobblereim csak irigykedve nézik őket a dobozom hátsó rekeszeiből. És hogy milyen halakat lehet velük fogni ? Szerintem bármit ami megeszi a bogarat vagy a kishalat, ezek a fahalak nem ismernek lehetetlent :)  Egy személyes kedvencem is volt, egy bug (a fenti képen a jobb alsó), sajnos csak volt, mert egyik alkalommal a túlparti bokorra sikerült feldobnom, szakításkor viszont valószínű beleeshetett a vízbe, mert egy másik alkalommal kajakkal odaeveztem, kerestem, de sajnos nem találtam meg. Kicsi méretéhez képest ő volt közülük aki az eddigi legnagyobb halat csapta be, egy faroktőig 39.5 cm-es domolykót. Na de elég a szövegből jöjjenek a képek, és a köszönet még egyszer a wobblerek készítőjének, hogy az ő fahalacskái által még több élményben lehet részem a horgászataim alkalmával.