A Rajka-Halászi kajak kenu túra, meg a palackorrú bajszos, és egy félfarkú óriás

Vasárnap egy Rajka-Halászi kajak kenu túrán vettem részt egy baráti társasággal, a Mosoni Dunán, ahol több személyes rekordom is megdőlt.
Eddigi 20 kilométeres egynapi evezési rekordom mostantol 27 kilométerre növekedett.
Egy ujjabb halfajt pipálhattam ki a pergető listámon.
És az áhított 40-es határt is átléptem az 50-esel együtt  domolykó ügyben.

Jó egy héttel ezelőtt kaptam a meghívást a túrára, amire nem mertem azonnal igent mondani , mert vasárnapra esett, és nálunk a vasárnap a családé, úgyhogy ezt még otthon meg kellett beszélnem.
De még aznap sikerült beszereznem otthon az engedélyt, rögtön vissza is jeleztem , hogy megyek.
Aztán eljött a vasárnap reggel, pakolás itt pakolás ott egy kis kitérő és már mentünk is Rajkára, ahová mi értünk oda elsőként.

 Mire lepakoltunk, és berámoltunk mindent a kajakokba addigra megérkeztek a többiek is, vízre szálltunk, hogy legyen helyük lepakolni nekik is, na az eltartott egy ideig :)

08.33-kor már mindenki a vízen volt, és megkezdhettük  a 27 kilométeres utat hazafelé.

Salival előre mentünk mert mi azért horgászni is akartunk, kb. 5 perc után egy jónak látszó helyen  lemaradtunk a többiektől, mert megálltunk a part közelében dobálni egy kicsit. Egy p4-es br-lures került a kapocsba, mostanában nekem ez nagyon bevált (mással nem is nagyon próbálkoztam) talán a harmadikat dobhattam amikor, kopp, valami megütötte a wobblert, épp odaszóltam Salinak, hogy valami odanyúlt a csaliért amikor még egy kopp, és már hajlott is majdnem karikába a bot. Éreztem, ez bizony nem fél kilós lesz,  még Sali meg is jegyezte ez nagy lesz, de nem balin mert túlságosan nyugodtan védekezik, ekkor már nekem is furcsa volt a védekezése,  mert pár perce fárasztottam már, de nem mutatta még meg magát , nem voltak hosszú kirohanásai mint a balinnak, sem fejrázásai mint a domolykónak, inkább olyan pumpálós volt a védekezése, és mindig a kajak alá próbált úszni, nem sokkal később aztán megmutatta magát, volt is kiabálás, hogy harcsa, b@zd ki, harcsát fogtam.
Nem  volt kapitális , de méreten felül volt, és a domolykós botomat azért megdolgoztatta elég rendesen.
Kicsit érdekes nyomi feje volt neki, úgy nézett ki min egy palackorrú delfin, jobban megnézve még egy kis predátoros beütése is volt a nyomott homlokával, meg az apró szemeivel :)

Pár fénykép és a visszaengedés után azt vettem észre, hogy sehol senki, jól lemaradtam, lapátoltam keményen majd fél órát mire utolértem a csapatot.

Újra nekiálltam dobálni, pár perc múlva az egyik hínársáv előtt brutális ütés, bothajlítás , fejrázás, na ez már domolykó, éreztem, hogy elég nagy, reméltem most meg lesz a 40 centis végre, viszonylag rövid küzdelem után  amikor megláttam, hogy mekkora még a hideg is kirázott, brutálisan nagy volt, még kétszer jól beterített vízzel mire be tudtam emelni a kajakba, grippel kellet megfognom, mert egyszerűen nem találtam rajta fogást, túl vastag és nagy volt.
Most jó hasznát vettem a gerincre felrajzolt halmércémnek, ami faroktőig valamivel több mint 50 centit mutatott, ezért aztán nagy volt az örömöm, mert meglett a 40 centi feletti domolykóm, de egyben meglett az 50 feletti is, így két kategóriával feljebb léptem :)
Ez a hal sem volt tökéletes, ennek meg a fél farokúszója hiányzott, így már érthető volt miért adta olyan könnyen meg magát, mert nem volt valami nagy harc, kb csak annyira küzdött mint egy kiló körüli.

Horogszabadítás visszaengedés, és már megint azt vettem észre hogy egyedül vagyok.

Miközben lapátoltam a többiek után, kavarogtak a gondolatok a fejemben, egy órája sem indultunk és én már fogtam egy harcsát (életem első harcsáját) meg egy óriás domolykót, mi lesz még itt kérem ? Hát, semmi sem lett a továbbiakban, de nekem ez a kettő bőven elég volt erre a napra.
Jó fél óra múlva újra csatlakoztam a csapathoz egy szűk kanyargós erős sodrású résznél, itt aztán mindenki megmutathatta kajakos, kenus tudását, mert a víz ide oda forgatott minket, bele kellet kapaszkodni az evezőbe rendesen.

A Feketeerdei híd előtt kikötöttünk, ahol már várt minket a szervíz autó hütött itallal :)
 Itt egy kicsit megpihentünk mielőtt az utolsó 9 kilométernek nekivágtunk volna.

Indulás tovább.

Halászi előtt én még tetten egy kis kitérőt a Kőhídi laposnál, ez végett aztán megint jól lemaradtam.

Amikor már majdnem elértem a Babos kikötőhöz nagyon feltámadt a déli szél, annyira, hogy tarajos hullámok jöttek velem szembe, itt aztán következett a túra legnehezebb szakasza, ha egy picit abbahagytam az evezést a szél rögtön pár méterrel feljebb vitt, több mint fél órát küzdöttem teljes erőbedobással azon az egy kilométeren, sodrásnak lefelé mire végre az erdős részhez értem, itt már nem fújt a szél annyira.

Nem sokkal később 13.55-kor már én is csatlakoztam a többiekhez a kikötési ponton, ahol aztán étel, ital jutott mindenkinek bőven.

Összegezve, számomra ez egy nagyon jó túra volt, jót kajakoztam, halat is fogtam, rekordjaimat is döntögettem, kell ennél több?
Ha lesz ismétlés valamikor és ha esetleg újra meghívnának akkor biztosan elmennék.
Mindenesetre egy nagy köszönöm jár mindenkinek, aki részt vett ennek a túrának a megszervezésében, és lebonyolításában.

Otthon  aztán még várt rám valaki aki kajakozni akart.
És hiába meséltem neki, hogy mekkora halat fogtam, oda sem figyelt rám csak az evezővel volt elfoglalva :)