Még mindig a kék P3-as a nyerő :)

A decemberi hónapom eddig katasztrofálisan alakult horgászat szempontjából.
Általában egy hónap alatt legalább 15-ször szoktam kijutni a vízpartra, decemberben ezidáig csak 5-ször voltam, ebből is két alkalommal teljesen kapás és hal nélkül maradtam. Igaz csak egy helyre jártam, mert az idegbecsípődés óta a bal lábam még mindig elég bizonytalan és ezért a kövezéseket, bozótosokat, meredek partszakaszokat hanyagoltam. Maradtak a mások által is ismert és kedvelt könnyen megközelíthető helyek. Itt csak kizárólag sügérre tudtam pergetni, a balinok minden egyes alkalommal kiröhögtek, csukára meg sem próbáltam, pedig mindenki arra horgászott ezen a helyen, de, látni még soha nem láttam, hogy fogott is volna valaki, csak hallottam. :)

Egyik alkalommal  fogtam  4-5 darab sügeret kb 2 óra alatt, ilyenkor decemberben itt ez már nagyon jó  fogásnak minősül.

 Ezen a napon viszont még sikerült a botomat is belelöknöm a híd korlátjáról a vízbe, még szerencse, hogy el tudtam kapni a zsinór végét így nem kellett megfürdenem ez viszont nem mondható el az orsómról mert az beázott rendesen, valószínű nem úszom meg a szétszerelést és az újra zsírozást.

Utoljára Sali hívott el horgászni, a Lajtára mentünk.
Nagyon úgy nézett ki, hogy ezen a napon is hal nélkül maradok, Sali már fogott 3 kisebb domolykót de nekem még csak kapásom sem volt, aztán egy fa vízre lógó ágai alatt halmozgásra lettem figyelmes. Hirtelen eszembe jutott a kék P3-as Blondriver csalim, idén ez volt a tuti csali főleg a domolykók zabálták, úgyhogy ez került a kapocsba.
Már az első dobásnál óvatos ütést éreztem, másodikra meg is lett a domolykó, olyan 30 centi körüli volt.

Annyira megörültem neki, hogy a fájós derekamról lábamról is megfeledkezve végig jártam még egy kövezést is, aztán visszatértem a fához ahol jött még egy 30-as forma, ez már elég jól küzdött az erős sodrásban, végre egy olyan halat fogtam amit egy kicsit fárasztani is kellett.