A döglégy akcióba lendült

Pénteken délután megérkezett a beharangozott ítéletidő, eső, hó minden menyiségben. Havat lapátolni nem láttam értelmét amíg el nem áll a hó esés ezért eldöntöttem, hogy kötök valamilyen legyet. Mivel a horgon meg a cérnán kívül más alapanyagom nem volt, először is nekiálltam kutatni, keresni a lakásban légynek való anyagokat. Először a mosogatóban találtam egy zöld  műanyag súrolót abból kivágtam egy szálat.

Aztán megakadt a szemem az fogason, és ott a feleségem egyik szövetkabátján, pár szálat abból is tépegettem. :)

Ennyi anyagot már elégnek találtam ahhoz, hogy a nemrég az interneten látott, olvasott damil lábú legyet megkössem. 12-es horogra kötöttem (más nem volt itthon) először a testet csináltam meg a tépett anyagból, aztán rákötöttem a damil lábakat majd rátekertem a zöld műanyagszálat, utána a fólia szárnyak következtek, és a végén felkötöttem a szemeket, amik egy vastag monofilból készültek, fogóval megfogva, melegítve, lapítva.
És ez lett belőle! A döglégy! Nem túl szép, de majd a többi talán jobb lesz. :)

Másnap lehetőségem nyílt délelőtt egy rövid 1 órás pecára, gondoltam lesz ami lesz nem viszek semmi mást csak a legyes botot, a zsinór végén a dögléggyel.
Négy-öt sodortatás után azt éreztem hogy elakadtam de ahogyan meghúztam megindult az akadó, egy szép szilvaorrú keszeg volt, a kezemben volt már amikor kiakadt a horog és sikerült lelépnie, így jár az aki sohasem visz magával merítőt. De legalább már tudtam, hogy a döglégy működik!
Nem sokkal később egy ennél nagyobb akadó indult meg a dögléggyel, ezzel már volt huzavona. Először azt sem tudtam mit csináljak vele húzzam vagy engedjem vagy csak tartsam, még nem fogtam eddig akkora halalt legyezve, hogy fárasztanom is kellet volna, de azért sikerült a partra juttatnom. :)

A hátralévő időben már nem fogtam semmit de folyamatosan fülig ért a szám, ezt a domolykót kifogni  nagy élmény volt.