Mivel családi nyaralás volt ezért a horgászat természetesen kissé háttérbe szorult de azért jutott némi idő rá.
Az első nap csak felmértem a terepet, még területi engedélyem sem volt, így hát csak nézelődtem, hullámos zavaros víz, a szálloda strandján kétoldalt kis nádas, meg a csónak kikötő, első ránézésre sokat nem reméltem a helytől.
Este még benéztem az egyik horgászboltba területi után érdeklődtem, meg szerettem volna valami kis infót, hogy merre lenne érdemes próbálkoznom pergetve, legyezve, de az eladó csak vigyorgott meg a vállát vonogatta, hogy mindenhol le van kerítve a vízpart, csak a kikötőben meg mólókon tudok horgászni. Ez a kikötőben való horgászat valahogy nekem nem jön be, túl sok ott az ember, akkor inkább marad a szálloda csónakkikötője, és ha sikerül legalább két három sügeret fognom akkor már elégedett leszek. Ilyen gondolatok forogtak a fejemben amikor az Extrametál standja előtt állva megpillantottam egy Böker Magnum Shadowot, jó áron adták, el is határoztam, hogy holnap ha visszajövök területit venni akkor őt is viszem magammal, hogy minek akartam megvenni azt nem tudom, de megtetszett a formája meg a színe.
Második nap vacsora után a családdal elindultunk a Tagore sétányra, a horgászbolt persze a másik irányba volt de a neten kutakodva találtam egy területi engedélyt árusító helyet ami pont útba esik a sétány felé vezető úton, ezért aztán bepakoltam a babakocsiba a pergető botom meg egy minimál csalikészletet is, hogy a kikötőben azért egyszer mégiscsak szerencsét próbáljak. Félúton voltunk már a sétány felé amikor odaértünk az engedély árusító helyhez, ami természetesen zárva volt, gyors gondolkodás után úgy döntöttem, hogy én visszafutok a tegnap meglátogatott horgászboltba mert az este 8-ig nyitva, ekkor volt pontosan fél nyolc.
Öles léptekkel megindultam visszafelé, aztán kb. 50 méter után elkezdtem egyre szűkebbeket lépni mert a vacsorára elfogyasztott majonézes krumplisaláta és a paradicsomos sült gomba összebalhézott a rájuk küldött dinnyével, amiből aztán irtózatos tömegverekedés tört ki a beleimben. A horgászboltig való eljutásban már nem is gondolkodtam, örültem annak ha egyáltalán a szállodáig visszaérek. Szállodába be, lifttel fel a 10.-re, futás a wc-re, mire újra használható állapotba kerültem már csak negyed órám maradt a zárásig, elég kevés de úgy gondoltam megoldható. Lifttel le, utána rohanás, 4 sávos úton átfutás, aztán még egy kis rohanás és 19.55-kor ott álltam a horgászbolt bejáratánál, ahova már nem tudtam bemenni mert az ajtóba be voltak középre rakva a bevásárló kosarak, azért még megkérdeztem az eladót nem e tudna nekem egy területi engedély adni, de az volt a válasz hogy sajnos már lezárta a kasszát. Kicsit ettől elborult az agyam, nyolcig vannak nyitva de 5 perccel előtte már nem lehet semmit sem venni ?
Ez aztán teljesen elcseszte az aznapi estémet, és mire odaértem a sétányra a családhoz addigra szembesülnöm kellett még azzal is, hogy még ha lett volna engedélyem akkor sem tudtam volna nyugodtan horgászni mert bor hetek voltak és ez iszonyatos méretű tömeggel jár, amit amúgy is utálok.
Harmadik nap megérkeztek Saliék is, délután felmértük a terepet a strand mindkét oldalán vízből is, ekkor rá kellett jönnöm, hogy úszócipő nélkül bajban leszek mert míg Sali simán lépkedett az úszó cipőjében, addig én folyamatosan jajgattam, nyavalyogtam a talpamat szúró vágó csipkedő tárgyak növények stb miatt. Este aztán együtt mentünk át engedélyért, 10 perccel zárás előtt érkeztünk, most nem volt zárva. Megvettük az engedélyeket és én megindultam az Extrametál felé hogy magamhoz vehessem a Böker-t, aztán amikor odaértem és néztem akkor hirtelen úgy voltam vele, hogy minek vegyek még egy kést amikor van legalább 8 darab otthon amiből csak hármat használok, ezért aztán úszócipőt vettem inkább, amit nem bántam meg mert így nem szabdalták szét a kagylók a lábam, de azért az a kés még mindig nem hagy nyugodni, előbb vagy utóbb de meglesz. :-D
Már erősen sötétedett amikor visszatértünk a szállodába, én mindenkit hátrahagyva fogtam a botomat és mentem a csónakokhoz, útközben még gyorsan magamhoz vételeztem egy pohár sört, negyedóra dobálás, egy kis sügér, biztosan a sörszagra jött :-) nem is folytattam tovább , inkább ittam még egy sört.
Negyedik nap hajnal 5.30 kor megébredtem, először le akartam menni a partra de valahogy túl lusta voltam hozzá, de aludni már nem tudtam ezért 6 órakor fogtam a pergetőbotom és lementem a csónakkikötőbe. Szinte tükörsima volt a víz, csend, nyugalom, csak egy két ember a strandon. Hamar jött is két sügér.
Aztán pár erősebb rávágásom volt még de nem akadtak, lecseréltem a kopytot wobblerre, P3-ra, 37-re, semmi, feltettem egy 2" twisztert első jelentkező megint egy microsügér volt.
Következő dobásnál egy kisebb rávágásnak odavágtam, éreztem , hogy megvan, akartam húzni de a fék megszólalt, kisebb huzavona után már láttam hogy hosszúkás, már a süllő is megfordult a fejemben, amikor megmutatta magát, egy szép csuka volt, olyan valamivel 50 alatti lehetett. Fogtam is a fejem mert eszembe jutott, hogy nem hoztam le a csipeszt, és ha benyelte horgot akkor én ugyan bele nem nyúlok a szájába kézzel, hogy kiszedjem belőle. Nagy szerencsém volt mert teljesen szájszéli akadás volt így megúsztam a csukaszájba nyúlkálást.
Ettől a fogástól úgy el is teltem, hogy abba is hagytam, felmentem a szobába visszafeküdtem az ágyba önelégült vigyorral a számon. Délelőtt strandolás volt a program. Fél 12 felé Sali fogta a legyes botját összerakta és megindult a nádas felé én persze követtem, most már nem volt gond, úszócipő volt a lábamon :-) Én még nem hoztam be a legyes botomat még mindig kint volt a kocsiban fel sem volt szerelve, nem volt kedvem hozzá mert a legyező orsómnak a talpának az egyik fele még indulás előtti napon letört így még ezt a problémát is meg kellet volna valahogy oldanom, ebéd előtt erre már nem lett volna időm, meg amúgy is még mindig el voltam telve a csukafogással. Viccelődve odaszóltam salinak, hogy ha fogsz legalább egy lamlit akkor rögtön kimegyek a legyes botomért. Sali nem fogott lamlit, helyette viszont sorba fogdosta nimfával a szebbnél szebb vörösszárnyúakat, volt köztük már kisebb ponty nagyságú is. a botomért már nem lett volna érdemes kimennem mert ebéd előtt esélytelen lett volna az összeszerelése, gondoltam míg Dominik délután alszik nyugodtan összeszerelem aztán reszkessenek a vörösök mert megyek. Hát Dominikkal együtt egy kicsit én is bealudtam, aztán mire összebarkácsoltam a legyező botot a törött talpú orsóval addigra már a kis főnök is felébredt úgyhogy együtt mentünk a strandra. Nem sokkal később végre a vízben állhattam a legyes bottal a kezemben, Sali délelőtti tuti helyén, de hiába dobáltam, hal nem jött, Sali úgy látszik teljesen lenullázta ebéd előtt a helyet. Átsétáltunk a strand másik oldalán lévő nádashoz, Sali itt megint elkezdte fogdosni őket de még mielőtt teljesen lenullázta volna a vöri állományt itt is még nekem is sikerült egykét szebbet meg pár kisebbet fognom.
Nagyon élveztem a fürdőgatyás gázlós pecát, Sali már kiment de én még mindig csak dobáltam, nem akartam, hogy véget érjen ez a nap mert másnap már menni kellett haza.Végül aztán a feltámadó szél vetett véget az örömpecámnak, olyan szinten kaptam oldalról, hogy az egyik hátralendítéskor homlokomon a csattant nimfa, ekkor döntöttem úgy, hogy mára elég volt
Utolsó nap délelőtt még megpróbáltam de az erős hullámzás nagyon felkavarta a vizet. kapásom sem volt.
Összegezve nagyon jó nyaralás volt, bár horgászni szinte csak egy nap tudtam igazán de akkor fogtam halat rendesen, legalábbis nekem elég volt ahhoz, hogy vissza akarjak ide újra jönni.
Visszatérek de egy biztos, a területi engedélyt még otthon online megfogom venni, hogy ne keljen két napig futkosnom érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése