Március

Folytatódik a képek és halak nélküli bejegyzéssorozatom, ezért ha valaki szép képeket akar nézegetni, vagy nagy fogásokról akar olvasni, az szerintem ettől a mondattól ne is olvassa tovább ezt a blogbejegyzést.

Sajnos Márciusban sem jutottam ki túl sokszor a vízpartra, összesen talán ötször, ráadásul mindig csak 1-2 órára. Egész havi fogásom 3 db lamli volt. Persze megtaláltam a dévéreket, balinokat, sügereket, domolykókat is, a tilalmak végett viszont csak a domolykókat meg a dévéreket próbáltam horogra csalni, de csak egykét lekövetést, rámozdulást tudtam elkönyvelni. Vagy nem jó legyeket használtam, vagy nem jól használtam, vagy nem jókor használtam, vagy egyszerűen csak nem volt szerencsém, de nagyon bosszantó tud lenni, amikor látom a halakat, ráadásul nem is kicsiket, és egy órán keresztül dobálok eléjük, mögéjük, melléjük, föléjük, mindent ami a legyes dobozomban van, és le sem szarják.
Nemrég elvittem  fiamat is magammal horgászni, pergetni mentünk, gondoltam csak sikerül legalább egy domolykót fognom, hogy megmutassam neki, hát ez sem jött össze.
Dominik is egy darabig szépen hozta a wobbleres dobozomat, örült is neki, hogy ő hozhatja apa után, apa is örült ,hogy milyen ügyes a kisfia, addig amíg ki nem nyitotta a dobozt fejjel lefelé, és be nem potyogtak a fahalak a kövek közé. De nem haragudtam rá, még akkor sem amikor elkezdett kavicsokat, kicsivel később meg már szinte féltéglákat dobálni a vízbe, hiszen még csak 2 éves.
Másnap otthon ebéd közben elkezdte mondani a magáét, hogy nincsenek itt hal, apa nem fogta halkat, Karcsi bácsi fogta nagy süllő!
Na akkor hogy is van ez, már nem is apa a példakép, mert nem fogtam halat ? :-)