Végre

Előző bejegyzésemmel leírtam már a márciust mint haltalan hónapot, kicsit elkapkodtam mert másnap nagyon jó háromnegyed órám volt, és végre normális méretű halakal  is sikerült megetetni a legyeimet.

Előző nap egy beszakadt partrészen megtaláltam a domolykókat, nagyon sokan voltak, de valahogy nem kellett nekik semmi sem, hiába próbálkoztam minden  lehetséges módon, hidegen hagyták őket a legyeim. Úgy volt, hogy másnap nem is megyek ki, mert délelőtt nem értem rá, délután meg vendégek jöttek, de Sali valamikor ebéd előtt küldött pár képet, amin szebbnél szebb domolykók voltak, és ott fogta őket ahol nekem tegnap még érdeklődést sem sikerült kicsikarni a halakból. Hát rögtön azon gondolkodtam hogyan tudnák még a vendégek érkezése előtt legalább egy órára lejutni a vízpartra, mert ha ma eszik a hal akkor egyet csak tudok én is fogni.
Valószínűleg látszott rajtam, hogy tiszta ideg vagyok ez véget, így aztán nem is volt belőle vitatkozás otthon, hogy elmegyek, csak annyi volt a kikötés hogy időben érjek haza még a vendégek érkezése előtt.
Nem sokkal később már a vízparton sétáltam, gyönyörű napsütéses idő volt nem olyan borongós hideg mint előző nap. Óvatosan,  amennyire lehetett a száraz partszéli fű takarása mögül nézelődve haladtam, nem kellet sokat mennem hamar észrevettem az egyik szikla mellett két három domolykót, gyorsan kicsapkodtam tízen pár méter zsinórt majd odadobtam az orruk elé a  wb-t, amint vízbe ért rögtön az egyik feljött és már vitte is. Örömöm határtalan volt, végre normális méretű halat fogtam, ráadásul az első dobásra. Úgy voltam vele, hogy ha ma már nem is fogok többet már akkor is megérte kijönnöm.

De még nem volt vége, hiszen még volt szinte háromnegyed órám hátra. Elkezdtem a túloldalt dobálni mert erről az oldalról eltűntek miután megfogtam az elsőt. A túlsó part szélére dobtam,  majd hagytam hogy a sodrás belekapjon a zsinórba és szépen ívesen húzza maga után a wb-t, Sali tanácsolta, hogy így próbáljam mert neki ez vált be délelőtt. Szinte minden második dobásnál láttam ahogyan mennek utána, de csak követték. Következő dobásnál már bele bele cincáltam egy kicsit amikor láttam az árnyat közeledni, meg is lett az eredménye sorba fogtam őket.

Hetet sikerült fognom mire lejárt az időm. Már az utolsókat dobtam amikor egy autó hangját hallottam magam mögött a töltés tétjéről, hátra néztem és már nyúltam is a zsebembe az engedélyemért, a rend őrei voltak. Miután megnézték a papírjaimat további jó fogást kívántak és elmentek. Idén már másodszor ellenőriztek, ez nem rossz, engem nem zavar, sőt, csak így tovább.