Balinok

Utóbbi időkben hanyagoltam a domolykókat, vagy inkább nem is kerestem őket, mert jobbára balinos vizeken horgásztam.
Jött pár szebb, meg egy-két kisebb, mindenesetre már most bőven többet fogtam balinból, mint a tavalyi egész évben.
Persze nem adják könnyen magukat, meg amúgy is köztudott, hogy mennyire szemét dögök. Szeretik szivatni a horgászt.
Van, amikor forr a víz a rablásaiktól, de mégsem sikerül fogni belőlük, máskor meg a tök süket vízből jönnek egymás után.
De a legbosszantóbb az, amikor szinte a lábunk előtt rabolnak pofátlanul, vagy ott fordul le a csaliról, és dobhatunk bármit nekik, még kapásig sem jutunk.

Ez pl. a süket vízből jött, csali csere után első dobásra, szinte beesőre. Valószínűleg nem látott még ilyen csalit, mert még a szája is tátva maradt tőle. 😊

Ez meg sügerezés közben jött, egy jelentéktelen kis hajtást láttam, gyorsan lecseréltem a gumit egy wobblerre, és dobtam. Többet nem is kellett dobni, elsőre leverte. 😊

A legszebb kapás címét viszont ez a balin kapta meg.
A hínár felett vezetett belecincálgatós csalira olyan rávágást csinált, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, szinte kiugrott a vízből, aztán csapott a vízre egy olyat a farkával, hogy azt még egy hód is megirigyelte volna.

Valamikor vízre teszem most már a kajakot is, idén még nem is látott vizet.
Pedig azzal lenne az igazi kergetni a balinokat, csak hát eddig nem volt túl sok időm rá.
A felpakolás, utazás, lepakolás, visszafelé ugyanez, plusz a horgászatra szánt idő... hát az nem másfél óra, kell hozzá legalább egy erős fél nap, az meg mostanában nem nagyon volt.