Az új szín

Múlt héten volt három-négy estém amikor sikerült elszöknöm itthonról egy egy órára.
Első este két kisebb domolykót fogtam, sok más wobblerrel is próbálkoztam de megint csak a P3-as volt az ami hozta a halat, abból is a rózsaszín! Úgy néz ki lesz olyan fogós ez az új szín mint a tavalyi Omaticayakék :)

Második este viszont erre sem akadt jelentkező, már már azt hittem üres a víz vagy, hogy mégsem jön be ez a szín de egy gyors csalicsere (rózsaszín P4-re) megmutatta, hogy van itt hal, csak nagyobbra vágytak! Pár óvatos csipkelődés után nekiálltam kísérletezgetni  megállít, indít, gyorsít, lassít, hamar kiderült, hogy a nagyon lassú tekerés megállításokkal lesz a nyerő vezetés ma. Először egy kisebb akadt a horogra, utána viszont jött kettő szép 35-ös forma, ezek azért már jó erőben voltak, a végén jött még egy kisebb. A 4-esel nagyon jól lehet szelektálni is, méret alattiak nem nagyon jönnek rá.
Az ezekről készített képek sajnos vállalhatatlan minőségűek lettek.
Harmadik estére megjött a hidegfront a domolykók étvágya meg elment, pár nagyon óvatos böködésen kívül másra nem voltak hajlandóak, viszont egy kettes csuka megkívánta a rózsaszín halat, horogszabadítás aztán mehetett is vissza, hiszen még pár nap hátra van a tilalomból.

Úszó úsztatás

Mostanában nem nagyon van miről  írnom, a munkám és a család végett nem sok idő jut horgászatra. Mire hazaérek szinte már sötét van ezért a hétköznapok általában kilőve, ha hétvégén el is tudnák menni akkor meg biztosan szakad az eső vagy orkán erejű szél fúj, szóval nincs könnyű dolgom mostanában.
Vasárnap délelőtt viszont el tudtam menni horgászni Salival, és mivel tilalom van szinte minden általam kergetett halra ezért úszóra és feeder kosárra cseréltem le a gumihalakat és a wobblereket.

Hát a nagy fogás elmaradt, az úszó csak úszott egyhangúan unalmasan, a kosarak csak áztak, a halak meg a franc se tudja merre jártak de felénk nem az biztos.
Kb. három óra kapástalanság után feladtuk.
Másnap aztán kaptam egy infót mi szerint megindultak a domolykók a környékbeli vizeken, így hát az úszó meg a feeder kosár szerintem jó időre megint félre lesz téve :-)
Vasárnap még délután körbenéztem a környékemen, még mindig folyik a partrendezés és a rehabilitáció, és az ezzel járó alacsony vízszint miatt a legjobb helyeim idén tavasszal is horgászhatatlanok lesznek sajnos.

A Szigetközpeca találkozó

Nemrég két éves lett Szigetközi Pecás által alapított Szigetközpeca nevű zárt csoportunk, ezért felvetettük az ötletet, hogy mi lenne ha ennek örömére rendeznénk egy csoport találkozót.
Sajnos olyan időpont nem létezik ami mindenkinek jó lett volna ezért sokan nem tudtak eljönni de remélhetőleg nem ez volt az utolsó ilyen összejövetelünk.
A helyszín szinte a találkozó előtti órákban meg lett még változtatva de különösebb gondot nem okozott, oda talált mindenki a záráshoz.

Ezen a délutánon ellepték a legyező horgászok a zárást, azért nagy tömegekre nem kell gondolni, szerintem olyan tizenöten lehettünk amikor mindenki ott volt.
Jó hangulatban telt el a délután, többen is segítetek a dobásokat  illetően, amit szeretnék  megköszöni még egyszer mindenkinek.

Miután szembesítettek a hibáimmal és megmutatták hogyan tudom ezeket kiküszöbölni, utána már egész jól ment, néha egy-egy jól sikerült hosszabb dobásnál ugrálni tudtam volna örömömben de nem akartam, hogy hülyének nézzenek így maradt a vigyorgás, az ugrálást inkább hanyagoltam.
Azt viszont sajnálom, hogy nem nagyon tudtam beszélgetni a többiekkel mert csak dobtam és dobtam és dobtam, élveztem, hogy jól megy a dobás, aztán meg csak azt vettem észre, hogy egyre többen jönnek már oda hozzám elköszönni.

Mire besötétedett már csak heten maradtunk, a tűz mellett szalonsasütéssel és beszélgetéssel folytatódott a találkozó és ekkor került horogra a nap egyetlen  hala is.

 Összegezve, nagyon jól éreztem magam és sokat tanultam dobás téren is, remélem még sokszor meg lesz ismételve ez a találkozó.