2015. december 29., kedd

Jókor jó helyen

Két ünnep között sikerült egy nagyon jót horgásznom.
De ez sok mindenek, mindenkinek köszönhető, hogy így alakult, először is annak az embernek aki az egyik helyen minket kikerülve, autójával szinte a vízbe hajtva, előzött meg minket , hogy övé legyen az adott partszakasz. Sok minden jót és szépet kívántunk neki, visszapakoltunk az autóba és elhajtottunk. Aztán Salinak köszönhetően egy olyan helyre mentünk ahol már nagyon rég nem jártunk. Nekem eszembe sem jutott volna. Elég zavaros víz fogadott minket, sok jót nem néztem ki a helyből, ezért én inkább jóval lejjebb próbálkoztam, eredménytelenül.
Egy idő után meguntam és visszamentem Salihoz, ő azzal fogadott , hogy itt vannak a csukák egy kb 50 méteres szakaszon, ő már egyet fogott meg sok kapása is volt. Nem volt nálam harapás álló előke, ezért gyorsan összedobtam egy duplaszálas előkét 0.22-es fc-ból. Két dobás után már akasztottam is egy kisebbet, de leakadt, utána nem sokkal jött egy hasonló (vagy talán ugyanaz).


A következő volt az amelyik felavatta a merítőmet, ami eddig még halat nem látott, most muszáj volt használnom, mert a duplaszálas előke egyik szálát már sikerült  elharapnia, ezért gyorsan szákba tereltem.


Ez után új előkét csináltam, ez eltartott vagy negyedórát, mert az átfagyott ujjaim nem nagyon akartak engedelmeskedni. Aztán akasztottam egy szépet, de nem akadt ez sem rendesen, pár fordulás után elment, nem sokkal utána viszont jött egy másik, igaz ez nem volt akkora, de jövőre már biztosan eléri a méretet.


Szerencsém volt mert száj szélbe akadt a horog, így nem kellett újra előkét kötöznöm, aztán pár rontott kapás után jött a nap legnagyobbja, a sebhelyesthátú.


A legyem a végére már így nézett ki, alig maradt tolla. 


Jókor voltunk jó helyen, egy óra alatt hat csukát akasztottam, abból négyet kifogtam, igaz nem voltak kapitális példányok de az 5-6#-os  bottal élvezetes volt kifogni őket.
December végén ennél jobb legyes pecát nem is kívánhattam volna. 
Sajnos másnap már kapásunk sem volt ott, elmentek.



2015. december 17., csütörtök

Decemberi legyeskedések

Mostanában azért elég sokszor lejutottam a vízpartra, és még mindig legyes bot volt velem szinte minden alkalommal, hiába van december, a 8-9 horgászatból csak kétszer volt olyan amikor nem fogtam semmit sem. Volt, hogy csak egy halat fogtam, de volt, hogy tizenötöt.
Még december elején kötöttem pár nimfát, meg egy csúnyára sikeredett csonti utánzat szerűséget, elvittem őket tesztelni egy olyan helyre ahol láttam is a halakat, hát a nimfák nem kelletek nekik, gondoltam azért kipróbálom a csonti utánzatot is, de sok reményt nem fűztem hozzá. Aznap egy óra alatt fogtam vele, 7 vörösszárnyút, 2 bodorkát, és 1 domolykót. A kisebbek is, amik még bekapni sem tudták, folyamatosan cincálták bökdösték, még akkor is ha a fenéken mozdulatlanul feküdt.




A csontim következő alkalmakkal is hozta a formáját, és ahogyan észrevettem kimondottan vörösszárnyúra a legjobb, abból fogtam vele a legtöbbet, meg azért jött még pár bodorka is, a domolykóknak nem nagyon kellett, csak egy kettő jött rá, meg egy balin, de az is akkor amikor belehúztam.





Még jött viszont egy meglepetés hal, egy leánykoncér, eddig még nem fogtam koncért, ráadásul kicsit nagyobbacska volt, így aztán végre volt egy kis fárasztás is.



Szóval a csontim bizonyított, kötök is  belőlük egy jó adagra valót, mert már megvannak a helyek ahol jövőre vörösökre fogok velük vadászni.

2015. november 17., kedd

Ha nem megy léggyel, fogd meg harminchéttel

Utolsó horgászatunk alkalmával a balinokat piszkáltuk Salival, legyezve. Folyamatosak voltak a rablások, de ennek ellenére csak egy lekövetést, meg egy rávágást, könyvelhettem el magamnak. Sali ugyan fogott kettőt, de sajnos ezek sem a darabosabbak közül valók voltak.
Aztán az egyre jobban dobástávon kívülre tolódó rablások, és az erős szél miatt előkerültek a pergetőbotok. Krisztián 37-ese megmutatta megint mire képes,első dobás után, talán két métert sem tudtam tekerni, máris leverte egy balin. Ezek után sajnos még rosszabbra fordult az időjárás, meg az időm is lejárt, így többet már nem tudtam fogni.


2015. november 11., szerda

A 2015 Horgászblogja díj nyertese

Eltelt egy év, így hát eljött az ideje, hogy továbbadjam ezt a vándordíjat.
Nem volt egyszerű kiválasztanom egyet az általam kedvelt és olvasott blogok közül, mert vagy ezért vagy azért de mindegyik kiérdemelte volna.
Végül aztán az alapján döntöttem, hogy olyan blog kapja, aki még eddig nem kapta meg ezt  a díjat, és ha lehet, akkor az én általam legkedveltebb két horgászmódszer valamelyikéről, a pergetésről, és a legyezésről, vagy mindkettőről szóljon. Így aztán megszületett a döntésem. A választott blogom bővelkedik szép képekben, és tartalmas írásokban, és ezek nem pár soros kis jegyzetek amit fél perc alatt elolvas az ember! Ezen kívül még az itt található  késekről szóló bejegyzést is nagyon hasznosnak találtam, mert azóta, hogy olvastam, már vannak a gyűjteményemben jó kések is. :-)


Tehát a 2015 Hogászblogja díj nyertese a

Suszterbogár
Egy bogaras cipész horgászkalandjai

 Dergez Péter blogja!
Gratulálok neki!




Nem vagyok sem fotóművész sem grafikus, ezért csak ilyen díjat tudtam készíteni, szerkeszteni. Remélem azért vállalható lett :-)



És a végére a szabályok, amiket Pupa írt le.

Ezt a díjat egy magyar nyelvű blognak
fogom adományozni, mely blog még további két blogot kell, 
hogy kitüntessen ezzel a címmel.
Az odaítélésnél a blog tartalmát, a bejegyzések kellő hosszúságát,
a magyar beszédnek megfelelő stílusát, 
a halak és a természet tiszteletének meglétet kell figyelembe venni 
mind ezeknek megfelelő képi tartalommal


A kitüntetettek a díjat a főoldalon kell elhelyezniük,
 legalább fele méretben és még egy évig
 az eddigi minőségben kell blogjukat fenntartani.
 A következő években, a díjat mindig az első díjazott adományozza tovább,
 melyről egyeztet a díj alapítójával, a Horgászó Séf bloggerével.
 A díjalapító nem részesülhet a díjban.

2015. október 31., szombat

Végre

Végre el tudtam szabadulni egy egész délelőttös horgászatra!
És végre sikerült legyezve egy kicsit nagyobbacska balint fognom!











2015. október 9., péntek

Naphalvadászat

Sajnos folytatódik az ami az elmúlt pár hónapban is történt, mégpedig, hogy egyszerűen nincs időm írni, sőt horgászni is egyre kevesebb alkalommal jutok el, de remélem ez azért változni fog pozitív irányba.
Most viszont volt egy kis szabadidőm, ezért gondoltam gépelek egy-két mondatot a nyári naphalvadászataimról.


Finnyás egy halak a naphalak az már biztos, sőt sokszor furcsa egy ízlésük is van. Általában azt szokták mondani a naphalat bármivel meg lehet fogni, még üres horoggal is, nos ez utóbbi igaz mert gyerekkoromban jó párat fogtam én is üres horoggal. Két éve kezdtem el újra üldözőbe venni őket, szerettem volna pergetve is fogni egyet, hogy kipipálhassam a pergetve fogott halak listámon. Gondoltam ez aztán egyáltalán nem lesz nehéz hiszen még az üres horgot is megeszik.
Megeszik, csak az enyémet valahogy nem akarták,  két év alatt nem sikerült egyet sem fognom, pedig tudtam hol vannak , láttam is őket, de hiába az ezerféle csali, gumiherkentyű, az enyém nem kellett nekik. Közben, Öcsém  sorba fogta őket, Sali meg egyenesen az idegeimet borzolta a popperrel fogott naphalával.


Aztán idén nyáron a sikerült fognom, de nem pergetve hanem legyes bottal és nimfával, vörösszárnyú keszegeket kergettem a legyes bottal amikor az egyik csatornán belebotlottam egy naphal csapatba, rögtön eléjük juttattam a nimfát, nem is finnyáskodtak ezt most bekajálták.
Utána találtam egy jó helyet is ahol mindig tanyázott 10-15 darab, ezek közül is sikerült párat lencse elé lógatni.



Utolsó alkalommal azon a helyen jártam ahol pergetve szoktam próbálkozni eredménytelenül rájuk, nimfával itt is jöttek kifelé a vízből. Itt lehet látni, hogy víztől függően mennyire más tud lenni a színűk.



Méretükhöz képest azért elég jól védekeznek, a nagyobb példányokat már szinte élvezet kifogni. Azt is megfigyeltem, hogy egy bandából max 3 halat lehet kifogni utána már nagyon óvatosak lesznek, ilyenkor arrébb kell menni egy másik bandát keresni.

2015. szeptember 21., hétfő

A Szigetközi switch-edelem

Horgászat szempontjából elég szűkösre sikeredett eddig a szeptemberi hónapom, talán 3-4 alkalommal ha eljutottam a vízpartra. Viszont kárpótlásul itthon áshattam árkokat, betonozhattam, fűzhettem kábeleket, javíthattam tetőbeázást, stb. szóval nem unatkoztam az már biztos.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy a legnyugisabb napom az a szombati nap volt amit Ásványrárón (és környékén) a legyes táborban eltölthettem.


Tavaly voltam először a Szigetközi switch-edelem elnevezésű rendezvényen, akkor nagyon sokat tanultam a dobásokat illetően, köszönhető ez a sok-sok segítségnek amit ott és akkor kaptam, azóta eltelt egy év, gyakoroltam sokat, és a tavasszal tartott Szigetközpeca találkozó alkalmával az újbóli segítségeknek köszönhetően most már annyira azért ment a lengetés, hogy az idei switch-edelmen már inkább a halakat kergettem dobás gyakorlás helyett, bár lehet jobban tettem volna ha most is kérek egy kis segítséget a továbbfejlődésem érdekében, ráadásul a dobásbemutatóról is lemaradtam mert pont akkor egy kövezést dobáltam végig, mire visszaértem a többiekhez addigra már vége volt, ezt azóta is bánom, hogy elmulasztottam.
Ezen a napon viszont sikerült megfognom az első legyes csukámat! Miután egy megtépett, egy meg leakadt.





Képeket sajnos nem nagyon készítettem csak ezt a pár darabot, megfeledkeztem róla, teljesen el voltam telve az új helyektől, hiába lakom a Szigetközben, ezt az alsó részt nem nagyon ismerem.
Legközelebb sem fogom kihagyni ezt a rendezvényt, horgászat, jó társaság, jó kaják, vízpart, halak nyugalom, röviden pár szóval ennyit lehet mondani róla.

2015. augusztus 18., kedd

Balatoni pergetős legyezős

Gyerekkorom óta a Balatonon a kedvenc nyaralási úti célom, tavaly sajnos nem jutottam le a magyar tengerhez de most sikerült pár felejthetetlen napot Füreden töltenem a családommal.
Mivel családi nyaralás volt ezért a horgászat természetesen kissé háttérbe szorult de azért jutott némi idő rá.



Az első nap csak felmértem a terepet, még területi engedélyem sem volt, így hát csak nézelődtem, hullámos zavaros víz, a szálloda strandján kétoldalt kis nádas, meg a csónak kikötő, első ránézésre sokat nem reméltem a helytől.


Este még benéztem az egyik horgászboltba területi  után érdeklődtem, meg szerettem volna valami kis infót, hogy merre lenne érdemes próbálkoznom pergetve, legyezve, de az eladó csak vigyorgott meg a vállát vonogatta, hogy mindenhol le van kerítve a vízpart, csak a kikötőben meg mólókon tudok horgászni. Ez a kikötőben való horgászat valahogy nekem nem jön be, túl sok ott az ember, akkor inkább marad a szálloda csónakkikötője, és ha sikerül legalább két három sügeret fognom akkor már elégedett leszek. Ilyen gondolatok forogtak a fejemben amikor az Extrametál standja előtt állva megpillantottam egy Böker Magnum Shadowot, jó áron adták, el is határoztam, hogy holnap ha visszajövök területit venni akkor őt is viszem magammal, hogy minek akartam megvenni azt nem tudom, de megtetszett a formája meg a színe.

Második nap vacsora után a családdal elindultunk a Tagore sétányra, a horgászbolt persze a másik irányba volt de a neten kutakodva találtam egy területi engedélyt árusító helyet ami pont útba esik a sétány felé vezető úton, ezért aztán bepakoltam a babakocsiba a pergető botom meg egy minimál csalikészletet is, hogy a kikötőben azért egyszer mégiscsak szerencsét próbáljak. Félúton voltunk már a sétány felé amikor odaértünk az engedély árusító helyhez, ami természetesen zárva volt, gyors gondolkodás után úgy döntöttem, hogy én visszafutok a tegnap meglátogatott horgászboltba mert az este 8-ig nyitva, ekkor volt pontosan fél nyolc.
Öles léptekkel megindultam visszafelé, aztán kb. 50 méter után elkezdtem egyre szűkebbeket lépni mert a vacsorára elfogyasztott majonézes krumplisaláta és a paradicsomos sült gomba összebalhézott a rájuk küldött dinnyével, amiből aztán irtózatos tömegverekedés tört ki a  beleimben. A horgászboltig való eljutásban már nem is gondolkodtam, örültem annak ha egyáltalán a szállodáig visszaérek. Szállodába be, lifttel fel a 10.-re, futás a wc-re, mire újra használható állapotba kerültem már csak negyed órám maradt a zárásig, elég kevés de úgy gondoltam megoldható. Lifttel le, utána rohanás, 4 sávos úton átfutás, aztán még egy kis rohanás és 19.55-kor ott álltam a horgászbolt bejáratánál, ahova már nem tudtam bemenni mert az ajtóba be voltak középre rakva a bevásárló kosarak, azért még megkérdeztem az eladót nem e tudna nekem egy területi engedély adni, de az volt a válasz hogy sajnos már lezárta a kasszát. Kicsit ettől elborult az agyam, nyolcig vannak nyitva de 5 perccel előtte már nem lehet semmit sem venni ?
Ez aztán teljesen elcseszte az aznapi estémet, és mire odaértem a sétányra a családhoz addigra szembesülnöm kellett még azzal is, hogy még ha lett volna engedélyem akkor sem tudtam volna nyugodtan horgászni mert bor hetek voltak és ez iszonyatos méretű tömeggel jár, amit amúgy is utálok.

Harmadik nap megérkeztek Saliék is, délután felmértük a terepet a strand mindkét oldalán vízből is, ekkor rá kellett jönnöm, hogy úszócipő nélkül bajban leszek mert míg Sali simán lépkedett az úszó cipőjében, addig én folyamatosan jajgattam, nyavalyogtam a talpamat szúró vágó csipkedő tárgyak növények stb miatt. Este aztán együtt mentünk át engedélyért, 10 perccel zárás előtt érkeztünk, most nem volt zárva. Megvettük az engedélyeket és én megindultam az Extrametál felé hogy magamhoz vehessem a Böker-t, aztán amikor odaértem és néztem akkor hirtelen úgy voltam vele, hogy minek vegyek még egy kést amikor van legalább 8 darab otthon amiből csak hármat használok, ezért aztán úszócipőt vettem inkább, amit nem bántam meg mert így nem szabdalták szét a kagylók a lábam, de azért az a kés még mindig nem hagy nyugodni, előbb vagy utóbb de meglesz. :-D
Már erősen sötétedett amikor visszatértünk a szállodába, én mindenkit hátrahagyva fogtam a botomat és mentem a csónakokhoz, útközben még gyorsan magamhoz vételeztem egy pohár sört, negyedóra dobálás, egy kis sügér, biztosan a sörszagra jött :-) nem is folytattam tovább , inkább ittam még egy sört.


Negyedik nap hajnal 5.30 kor megébredtem, először le akartam menni a partra de valahogy túl lusta voltam hozzá, de aludni már nem tudtam ezért 6 órakor fogtam a pergetőbotom és lementem a csónakkikötőbe. Szinte tükörsima volt a víz, csend, nyugalom, csak egy két ember a strandon. Hamar jött is két sügér.




Aztán pár erősebb rávágásom volt még de nem akadtak, lecseréltem a kopytot  wobblerre, P3-ra, 37-re, semmi, feltettem egy 2" twisztert első jelentkező megint egy microsügér volt.


 Következő dobásnál egy kisebb rávágásnak odavágtam, éreztem , hogy megvan, akartam húzni de a fék megszólalt, kisebb huzavona után már láttam hogy hosszúkás, már a süllő is megfordult a fejemben, amikor megmutatta magát, egy szép csuka volt, olyan valamivel 50 alatti lehetett. Fogtam is a fejem mert eszembe jutott, hogy nem hoztam le a csipeszt, és ha benyelte horgot akkor én ugyan bele nem nyúlok a szájába kézzel, hogy kiszedjem belőle. Nagy szerencsém volt mert teljesen szájszéli akadás volt így megúsztam a csukaszájba nyúlkálást.


Ettől a fogástól úgy el is teltem, hogy abba is hagytam, felmentem a szobába visszafeküdtem az ágyba önelégült vigyorral a számon. Délelőtt strandolás volt a program. Fél 12 felé Sali fogta a legyes botját összerakta és megindult a nádas felé én persze követtem, most már nem volt gond, úszócipő volt a lábamon :-) Én még nem hoztam be a legyes botomat még mindig kint volt a kocsiban fel sem volt szerelve, nem volt kedvem hozzá mert a legyező orsómnak a talpának az egyik fele még indulás előtti napon letört így még ezt a problémát is meg kellet volna valahogy oldanom, ebéd előtt erre már nem lett volna időm, meg amúgy is még mindig el voltam telve a csukafogással. Viccelődve odaszóltam salinak, hogy ha fogsz legalább egy lamlit akkor rögtön kimegyek a legyes botomért. Sali nem fogott lamlit, helyette viszont sorba fogdosta nimfával a szebbnél szebb vörösszárnyúakat, volt köztük már kisebb ponty nagyságú is. a botomért már nem lett volna érdemes kimennem mert ebéd előtt esélytelen lett volna az összeszerelése, gondoltam míg Dominik délután alszik nyugodtan összeszerelem aztán reszkessenek a vörösök mert megyek. Hát Dominikkal együtt egy kicsit én is bealudtam, aztán mire összebarkácsoltam a legyező botot a törött talpú orsóval addigra már a kis főnök is felébredt úgyhogy együtt mentünk a strandra. Nem sokkal később végre a vízben állhattam a legyes bottal a kezemben, Sali délelőtti tuti helyén, de hiába dobáltam, hal nem jött, Sali úgy látszik  teljesen lenullázta ebéd előtt a helyet. Átsétáltunk a strand másik oldalán lévő nádashoz, Sali itt megint elkezdte fogdosni őket de még mielőtt teljesen lenullázta volna a vöri állományt itt is még nekem is sikerült egykét szebbet meg pár kisebbet fognom.




Nagyon élveztem a fürdőgatyás gázlós pecát, Sali már kiment de én még mindig csak dobáltam, nem akartam, hogy véget érjen ez a nap mert másnap már menni kellett haza.Végül aztán a feltámadó szél vetett véget az örömpecámnak, olyan szinten kaptam oldalról, hogy az egyik hátralendítéskor homlokomon a csattant nimfa, ekkor döntöttem úgy, hogy mára elég volt

Utolsó nap délelőtt még megpróbáltam de az erős hullámzás nagyon felkavarta a vizet. kapásom sem volt.



Összegezve nagyon jó nyaralás volt, bár  horgászni szinte csak egy nap tudtam igazán de akkor fogtam halat rendesen, legalábbis nekem elég volt ahhoz, hogy vissza akarjak ide újra jönni.
Visszatérek de egy biztos, a területi engedélyt még otthon online megfogom venni, hogy ne keljen  két napig futkosnom érte.

2015. augusztus 5., szerda

Még mindig szeretik a kékpéhármast

Az elmúlt hetekben a sok-sok legyes horgászat mellett (amiről még nem volt időm írni)  két alkalommal a pergető bot is a kezembe került.
Egyik alkalommal  csónakázni indultunk apámmal, botot nem vittem magammal csak Dominikot, ez volt az első csónakos bevetése.


Azért nem hoztam felszerelést mert hétvége volt, ilyenkor jó időben túl nagy a vízi forgalom a Mosonin, szinte egymást érik a kajakok, kenuk, motorcsónakok.
Aztán a végén mégiscsak dobáltam apám botjával de csak azért mert  meg akartam mutatni neki, hogy milyen helyekre kell dobni, hol keresse a domolykókat. Második helyről ki is rángattam egy faroktőig 43 centis példányt. Volt  kapkodás a fedélzeten mert keresztben álltunk a folyón, és pont jött egy másik csónak lentről, fentről meg a kajakosok, én fárasztottam a halat apám meg gyorsan indította a motort és próbált kihúzódni a part felé, közben persze Dominikra is kellett figyelni mert ő is izgatottan nézelődött a csónak szélénél, kíváncsi volt rá vajon mi lehet ott a vízben ami mindenkit ilyen izgatottá tett. Képet sajna nem készítettem  mert megfeledkeztem róla.


Másik alkalommal hétköznap reggel mentünk , de most már én is vittem botot, délelőtt 10-ig ilyenkor még nincs vízi forgalom, sima a víz, csend van.
Hamar jött is az első domolykó, egy 30 centi körüli, csak nem nekem, mert nekem csak böködések kisebb kapások jutottak. Aztán még egy 30 körüli jött de ez sem nekem. Egy P4-essel dobáltam eddig, gondoltam lecserélem eggyel kisebbre hátha az kell nekik. A sokatlátott kékpéhármas került a kapocsba. Ki is derült rögtön, hogy még mindig nagyon közkedvelt domolykóéknál mert kb.  a harmadikat dobhattam vele amikor fékrecsegtetős kapásom volt, rá is kellett tekernem még egy kicsit a fékre mert a hal megindult a bokrok alá de sikerült visszafordítanom. Védekezéséből úgy saccoltam jóval 40 feletti lesz, de kiesebb lett, egy-két centivel 40 alatt volt, viszont marha jó kondival rendelkezett, sokkal nagyobb küzdelem volt vele mint a hétvégi 43 centissel.



2015. július 28., kedd

A wobbleres kacsa

Nemrég megint a főnökömmel kellett mennem munkaidő alatt pergetni, csónakból.
Amikor leértünk a vízhez én már akkor megmondtam, hogy ma sem fogunk semmit mert nagyon zavaros volt a víz.



3 kilométernyi ereszkedés alatt két kapás egy lekövetés, mind kicsik és jobbára inkább csak böködték a csalit.
Sikerült viszont fognom kacsát wobblerrel :-) (persze nem szándékosan) Előttünk úszkált a kacsa kb 6-7 méterrel, én meg oldatirányba  dobtam egy jó hosszút, a hülye kacsa megijedt tőle, elkezdett felszállni de közben összeszedte a zsinóromat és ahogyan szált egyre feljebb úgy húzta ki a vízből a wobblert is, teljesen amíg bele nem akadt. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, kinyissam a felkapókart vagy inkább tekerjem be a kacsát? Aztán megrándult a bot a kezemben (kacsakapás) egy darabig éreztem a súlyát utána hirtelen semmi. Beleszakadt, ez volt az első tippem, de hál isten csak leakadt, és  pár toll cafattal a horgon megúszta a wobbler is a sétarepülést.


Felmentünk egy tisztább mellékágba is de a halak valamiért itt is inaktívak voltak, egy kicsit tudtam fogni, azon kívül semmi, pedig egy jó darabon még a legyes bottal is próbálkoztam.