Utóbbi időkben hanyagoltam a domolykókat, vagy inkább nem is kerestem őket mert jobbára balinos vizeken horgásztam.
Jött pár szebb, meg egykét kisebb, mindenesetre már most bőven többet fogtam balinból mint a tavalyi egész évben.
Persze nem adják könnyen magukat, meg amúgy is köztudott ,hogy mennyire szemét egy dögök. Szeretik szivatni a horgászt.
Van amikor forr a víz a rablásaiktól de mégsem sikerül fogni belőlük, máskor meg a tök süket vízből jönnek egymás után.
De a legbosszantóbb az amikor szinte a lábunk előtt rabol pofátlanul, vagy ott fordul le a csaliról, és dobhatunk bármit nekik még kapásig sem jutunk.
Ez pl. a süket vízből jött, csali csere után első dobásra, szinte beesőre. Valószínű nem látott még ilyen csalit mert még a szája is tátva maradt tőle :-)
Ez meg sügerezés közben jött, egy jelentéktelen kis hajtást láttam, gyorsan lecseréltem a gumit egy wobblerre és dobtam, többet nem is kellet dobni elsőre leverte :-)
A legszebb kapás címét viszont ez a balin kapta meg.
A hínár felett vezetett belecincálgatós csalira olyan rávágást csinált, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, szinte kiugrott a vízből, aztán csapott a vízre egy olyant a farkával, hogy azt még egy hód is megirigyelte volna.
Valamikor vízre teszem most már a kajakot is, idén még nem is látott vizet.
Pedig azzal lenne az igazi kergetni a balinokat, csak hát eddig nem volt túl sok időm rá.
A felpakolás, utazás, lepakolás, visszafelé ugyanez plusz a horgászatra szánt idő, hát az nem másfél óra, kell hozzá legalább egy erős fél nap, az meg mostanában nem nagyon volt.
