Kajakkal, potyautassal, hal nélkül

Már tavaly megígértem Dominiknak, hogy elviszem kajakozni, de mivel én is csak egyszer jutottam ki tavaly a vízre kajakkal, ezért a közös evezés elmaradt.

Viszont most bepótoltuk, Szombaton még nélküle mentem, de másnap délelőtt az ő napja volt, három kilométernyi ereszkedés apával, a "kajakozós csónakban", ennyi még pont nem volt unalmas számára.

Dobáltunk is egy keveset, igaz  halat nem fogtunk, de a gyerek nagyon élvezte az evezős túrát. 

Meg fogjuk ismételni az biztos :-)

Balinok

Utóbbi időkben  hanyagoltam a domolykókat, vagy inkább nem is kerestem őket mert jobbára  balinos vizeken horgásztam.
Jött pár szebb, meg egykét kisebb, mindenesetre már most bőven többet fogtam balinból mint a tavalyi egész évben.
Persze nem adják könnyen magukat, meg amúgy is köztudott ,hogy mennyire szemét egy dögök. Szeretik szivatni a horgászt.
Van amikor forr a víz a rablásaiktól de mégsem sikerül fogni belőlük, máskor meg a tök süket vízből jönnek egymás után.
De a legbosszantóbb az amikor szinte a lábunk előtt rabol pofátlanul, vagy ott fordul le a csaliról, és dobhatunk bármit nekik még kapásig sem jutunk.

Ez pl. a süket vízből jött, csali csere után első dobásra, szinte beesőre. Valószínű nem látott még ilyen csalit mert még a szája is tátva maradt tőle :-)

Ez meg sügerezés közben jött, egy jelentéktelen kis hajtást láttam, gyorsan lecseréltem a gumit egy wobblerre és dobtam, többet nem is kellet dobni elsőre leverte :-)

A legszebb kapás címét viszont ez a balin kapta meg.
A hínár felett vezetett belecincálgatós csalira olyan rávágást csinált, hogy majd kiugrott a szívem a helyéről, szinte kiugrott a vízből, aztán csapott a vízre egy olyant a farkával, hogy azt még egy hód is megirigyelte volna.

Valamikor vízre teszem most már a kajakot is, idén még nem is látott vizet.
Pedig azzal lenne az igazi kergetni a balinokat, csak hát eddig nem volt túl sok időm rá.
A felpakolás, utazás, lepakolás, visszafelé ugyanez plusz a horgászatra szánt idő, hát az nem másfél óra, kell hozzá legalább egy erős fél nap, az meg mostanában nem nagyon volt.

A sügérmániás

Mostanában elég gyakran viszem el magammal horgászni Dominikot is, a sügérmániást.
Tavaly is elvittem már  párszor, akkor lett sügérmániás mert fogtunk pár sügeret, azóta állandóan azt akar fogni.
Idén azért már jóval könnyebb vele a vízparton, három éves, most már megérti hogy a víz mellett vigyázni kell mert  ha a vízbe esik abból baj lesz, anya megöl minket :-)
Szépen áll, ül, jön, mellettem, mögöttem, nem kell állandóan visszarántanom a víz széléről mint tavaly, akkor volt , hogy többet húztam vissza a gyereket a víztől mint amennyit tekerni tudtam az orsón.

Idén is fogtunk sügereket kielégítve a sügérmániáját de azon kívül mást is, jött naphal, meg balin is pár darab, de sajnos csak olyan  harmincfelettpár centivel méretűek.

Csak ezt a pár fényképet készítettem mert gyerek mellett nem nagyon van erre idő, rögtön vissza akarja engedni őket.
Általában megakasztok egy halat utána ő tekeri ki, tetszik neki, mindig mondja, hogy érzi hogyan "fickándlik"
Aztán ha már kint van akkor visszavesszük tőle a "színest" (plasztik csalit), egy gyors simi aztán mehet vissza.
Nem vagyok fogdmegengedvissza hívő, évente pár darab hazajön, de ha Dominikot is viszem akkor szerintem egy sem fog hazajönni mert nem engedi meg :-)

Tilalom előtti utolsók

Megint csak egy

Megint csak egy.
De az legalább már elég vastag hátú volt :-)
Vasárnap délelőtt a csatornákat jártuk Salival, az egyik csatinál egymástól lemaradva haladtunk, egyszer csak csobogásra lettem figyelmes, Sali fárasztott egy halat, szép domolykó volt a maga majdnem 50 centijével.

Amíg szabadított, és visszaengedett, én elkerültem.
Gondoltam tovább megyek, mert tuti szétcseszte a fárasztás itt a pályát, de Sali rám szólt, hogy dobjak már ne menjek addig tovább.
Nem nagyon hittem , hogy itt lesz hal még, de azért dobtam.
A csali amint vízre ért tekertem az orsón egy negyedet, vagy még annyit sem, aztán már csak kapaszkodtam  a botba, meg kapkodtam a fékhez, ami kicsit lazábbra volt húzva, ez végett aztán jó pár métert lehúzott mire bekeményítettem neki.
Egy kis huzavona után aztán megadta magát, szép darab volt, olyan igazi nagyfejű :-)
Többet aznap már nem fogtam, kapásom sem volt, de nem is érdekelt, elteltem ettől az egytől.

Az első x-ek

Idén nem kapkodtam el, március elsején voltam először a vízparton horgászbottal.
Előbb mondjuk nem is nagyon tudtam volna horgászni, mivel minden be volt  fagyva, de legalább idén tudtunk korcsolyázni!
Elsején már egész tűrhető időjárás volt, meg a part menti jég is eltűnt már, így aztán gondoltam megnézem a Szigetköz eldugott kis csatornáin a domolykókat.

Ezeken a csatornákon küzdelmes, és fárasztó a horgászat, sok helyen szinte lehetelne lejutni a vízig, ahol sikerül ott meg csak szinte csuklóból lehet dobni, de sokszor ezeken a helyeken a legizgalmasabb megfogni a halat.

Első nap nem is vártam csodát, gondoltam csak dobálok párat, hal úgysem lesz, de már negyedóra dobálás után volt pár finomkodó bökdösés, aztán egy kisebbet meg is akasztottam de lemaradt.
Másnap munka után rögtön kimentem megint, kb. négyet dobtam és már fárasztottam is, egész szép darab volt, őt követte az nap még három társa is.

Következő alkalommal megint jött kettő, meg egy meglepetés hal, egy jász.

Wobblerrel fogtam mindegyiket, a Kékpéhármas hozza még mindig a formáját :-)
Sikerült egy kullancsot is beszereznem, azt hiszem legközelebb be kell fújnom magam valamiféle riasztóval.