2016. december 30., péntek

Hány dobás egy csuka? 2

Hány dobás?
Nagyon sok!
Már kezdem feladni, bár az igazat megvallva az elmúlt majdnem három hét alatt 3-szor tudtam csak próbálkozni a csukafogással.
Közben volt az óvodából hazahozott, egész családot letaroló hányásos hasmenéses vírus, volt karácsony, meg nagy szél, meg nappali mínuszok, plusz egy kis megfázás, ezért aztán nem tudtam többször lemenni a vízpartra.

3. nap
6 fok, borús idő. Vettem új zsinórt, a régi már nagyon rövid volt, hosszabb dobásnál már ment az alátét zsinór is. Vettem még pár új gumihalat is, nagy reményekkel indultam el, hátha az új csalik meghozzák a csukát, de nem hozták, csak a Duna vitte az új csalit, előkével együtt.
+90 dobás.
Összesen.
350 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

4. nap.
3 fok, napsütés.  40-50 dobás után a Duna megint lenyúlja egy gumihalamat előkével együtt. Kezd anyagilag is sokba kerülni ez a csuka fogás, még párat beszakítok aztán annak az árából már  vehetnék is csukát :-). Dobálok még egy jó darabig wobblerrel is, de semmi, megunom hazamegyek.
+120 dobás.
 Összesen.
470 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

5. Nap
2 fok, borús idő. Dobálom a gumit, wobblert, semmi kapás, felettem a hídon megáll valaki, kérdezi "van valami?" visszafogom magam, hogy nem mondjak nagyon csúnyát, így aztán csak ennyi a válaszom, most jöttem! Látván, hogy nem vagyok túl beszédes kedvemben elmegy. én meg csalit cserélek, egy spinnerbaitot vagy mi fenét teszek fel, aztán ezzel dobálok már végig, mert mintha ezt egy-kétszer megütötte volna valami, meg olyan furcsán összegabalyodva jött mindig ki amikor ezt a ütést éreztem. Lehet csak valami víz alatti faágba ütközött, nem tudom, de ugyanoda dobálva többet ne jelentkezett. A gyűrűk viszont kezdtek befagyni ahogy ment egyre lejjebb a nap, aztán megjelent egy hattyúpár is akik odapofátlankodtak, azt hitték van kaja nálam, elkezdtek előttem eszetlenkedni, nem tudtam elzavarni őket, dobni meg nem tudtam tőlük, ezért abbahagytam aznapra.
 +140 dobás.
Összesen.
610 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

Folytatás már csak jövőre esedékes, ha az időjárás engedni fogja.

Még az év vége előtt egy nappal azért kinéztünk az öreg Dunához, igaz én nem horgászni mentem, csak Sali próbált ki pár új zsinórt. Nekem más programom volt a vízparton, Dominik már hetek óta a Dunára akart menni  tábortüzet rakni, és mályvacukrot sütni, hát most elvittem magammal, kimentünk egy kavicspadra sütögetni, igaz nem tábortűzön, csak hobókályhán, de a lényeg amúgy is a cukor sütés volt, de, hogy miért szeretik ezt annyira a gyerekek azt nem tudom, egy feketére sült ragacsos valami lesz belőle :-)
Lényeg, hogy a gyerek élvezte, meg én is, jó volt egy kicsit tüzeskedni :-)  hazafele megnéztünk még egy hódgátat is.
Ezzel a pár képpel zárom az idei évemet,és
Kívánok mindenkinek halban és tiszta vizekben gazdag Újévet !!

A kavicspadon


Hobókályha és a kis hobó :-)




 A hódgát


 De apa, hol a hód? Itt lakik?







2016. december 13., kedd

Hány dobás egy csuka?

Jó ideje nem írtam már a blogra semmit, ez betudható a lustaságomnak is meg annak is, hogy hiába megyek szinte minden hétvégén legalább egy délelőtt horgászni,  egyszerűen nem történik semmi olyan dolog amiről érdemes lenne írni. Egy idő után elég unalmas lenne ha mindegyik bejegyzésem arról szólna, hogy megint itt meg ott voltunk és nem fogtunk semmit. Az meg nem az én stílusom hogy az őszi erdő szépségeiről, meg a fodrozódó víz varázslatosságáról meséljek, így aztán nem sikerült szaporítanom a bejegyzéseim számát az utóbbi hónapokban.

Most viszont lesz miről írnom, mert elhatároztam, hogy addig megyek a Mosoni Dunára pergetni amíg csukát nem fogok. Mivel ez elég hosszadalmas dolog lesz szerintem, így több bejegyzés  fog erről szólni, számolni fogom a dobások számát és a horgászatok számát  is, ezzel bizonyítva, hogy mennyit kell szenvedni egy csukáért itt a Mosoni Duna Halászi szakaszán. Ebből még ki fog derülni az is, hogy egy halas képes bejegyzéshez mennyi idő szükséges, legalábbis mire odáig eljut az ember , hogy tudjon mit fényképezni :-)

1. nap.
Majdnem plusz 10 fok, napsütés, a vízparton senki, már-már annyira szép és jó minden, hogy kezdek félni, nehogy csukát fogjak mert akkor itt vége is szakad a bejegyzés sorozatomnak :-).
Az első pár dobásnál időt mérek, így nem kell számolnom a dobásokat, csak a horgászattal eltöltött időt osztom majd vele, és meglesz a körülbelüli dobásszám.
Egy óra után olyan szélvihar támadt, hogy kétszer is majdnem belelökött a vízbe amikor a kövezés szélén álltam. Kapás semmi, csak sok falevél, meg egy jó 90 centis faág kifárasztása, aztán leakadok, rángatom nem akar kijönni, megpróbálom másik felől, beszakad.
Összerakom a botot mára elég volt.
140 dobás, 0 kapás, 0 hal

2. nap
6 fok, erős szél, már azon gondolkozom ki sem megyek, de eszembe jut a no wind no pike mondás, így aztán kimegyek. A parton megint senki, dobom egyiket a másik után, egyik helyen, másik helyen, semmi, csak wind, pike sehol. A távolban kacsák úszkálnak, egyik dobásomat jól megsegíti egy széllökés pont telibe találja a plasztik a szárnyast, ettől bepánikol és elkezd felszállni, én meg tekerem, és fárasztom a repülő halat, ami aztán olyan 5-6 méter magasságban leakad, hála az égnek.
Még dobálok de semmi, csak a falevelek meg a  hínár darabok jönnek, hazamegyek.
+120 dobás
Összesen
260 dobás, 0 kapás, 0 hal, 1 leakadt kacsa.

Folytatás hamarosan.

2016. szeptember 29., csütörtök

Az elmúlt pár hónap

Ma végre jutott időm erre is, hogy leüljek a gép elé és begépeljek pár sort az elmúlt majdnem három hónapról.
Sok mindent nem kell nagyon írnom róla mert ez az időszak eléggé hal mentes és horgászat szegény volt, de volt helyette sok munka, meg munka, aztán itthon is munka, meg a család. Akinek van 3 év körüli gyereke az úgyis tudja mennyire nehéz lelépni otthonról egy egész délelőttös pecára, hétvégén, mert csak hétvégén tudok menni, ami persze azzal jár, hogy sohasem pihenem ki magam, de már megszoktam :-).

Szóval voltam azért pár helyen, fogtam is pár halacskát, de nem úgy alakultak a dolgok ahogyan elképzeltem, pedig kaptam tuti Dunai balinos legyeket is :-) amikkel szerettem volna fogni, de ha ki is jutottam a vízpartra a balinoknak aznap hirtelen valahol máshol akadt dolguk.



A nyaralás alatti horgászatomról meg inkább nem is írok semmit mert az katasztrofális volt, fogtam két micro sügeret meg három mini sügeret. :-)
Na meg az állandóan zavaros áradó vizek.
Remélem az ősz már jobb lesz.







2016. július 9., szombat

Csak egy

Ez a nyár eddig nem alakul valami fényesen, horgászat szempontjából.
Áradás áradást követ, a környékünkön az összes víz kevés kivétellel  kakaó.
Idő sem jut éppen valami sok pecára, ha meg végre kijutok a vízpartra akkor tuti orkán erejű szél fúj, vagy esik az eső.
Ma sem volt másképp, eső pipa, szél még nem volt orkános de alakult pipa.
Első hely foglalt volt, sátortábor, második kakaó, harmadik helyen  csak szúnyogok voltak, a víz tiszta volt és még halakat is láttunk, domolykókat, amik persze leszarták a legyeimet, csak megnézték, másra nem voltak hajlandóak, biztos fájt a nagy fejük az időjárási fronttól.
Az egyik bokor elé dobáltam polibogárral, amikor feljött egy szebb balin érte, de én hülye meg kirántottam a szájából, várnom kellet volna még pár pillanatot.
Már előre láttam, hogy ma sem fogok halat, de pár dobás után egy szép jász nézte meg közelebbről a pbogarat, most nem kapkodtam el a dolgot, szépen akadt.



Azt hittem nagyobb harc lesz, de elég hamar megadta magát, merítés, fénykép, aztán mehetett vissza.
Ezzel a hallal beállítottam az egyéni jászrekordomat is, mert ekkorát jászból még nem fogtam.

2016. június 18., szombat

Tizenkétezer forintos élmény

Elég régen írtam utoljára, de mentségemre legyen, hogy nem is sokat horgásztam azóta, legalábbis nem annyit mint tavaly.
Azért párszor kijutottam a vízpartra, többnyire fogás nélkül maradtam, de azért volt néha-néha szebb zsákmány is.

Voltam kajakkal, megint csak eredménytelenül.


Egy-kétszer elvittem  Dominikot is, fogtunk sügereket, meg domolykót. Azóta is ezt emlegeti, nem telik el úgy egy hét , hogy legalább kétszer elő ne hozná hogy,  Voltunk apával horgászni,  fogtunk sügért, a sügér megette  színest! Domólykó meg megette katicát!! Úgy bizony!  Krisztián egyik katica mintás wobbleréről  van szó, Dominik választott wobblert a dobozból, kapásból a katicát szúrta ki, de jól választott mert két dobásból halat fogtunk vele. Erről a fogásról kép sajnos nem készült, egyedül voltam és vissza kellett engednem a halat közben fogni a gyereket nehogy a vízbe csússzon. nem ér annyit egy fénykép, hogy mindketten vizesek legyünk.  :-)


Az legutóbbi alkalmakkal egy olyan helyre mentünk ahol partról nem az igazi, kajakból meg macerás a legyező horgászat. Gázolva viszont tökéletesen lehet csapni a vizet, már hogyha van az embernek valamiféle gázló csizmája, ruhája, vagy akármije. Nekem nem volt ezért csak sóhajtozva néztem ahogyan Sali átgázol a túloldalra és a nád mellől sorba szedi ki a halakat.  Igaz, azért nekem is jutott a partról de lényegesen kevesebb.




Ezek után megfogadtam hogy veszek valami olcsó melles csizmát.
Így is lett. Pénteken este vettem a Decathlon-ban egy gumigatyát, és szombat reggel végre már én is a vízben állva dobhattam a legyeimet az eddig elérhetetlenek tűnő helyekre. És jöttek is sorba a kapások, meg a fogások. De milyen csalóka tud lenni a tiszta víz! A látszatra térdig érő vízről kiderül, hogy bőven derékig ér, a látszatra 20-25 centis domolykók közül meg ha sikerül fogni egyet akkor nagyokat pislogunk amikor megakad, hogy milyen jó erőben van, aztán mire közelebb cibáljuk hirtelen 40 centisre megnő. Láttam viszont látszatra 40-50 centisnek kinézőt is a vízben, akkor az mekkora lehetett ? :-)




Számomra nagy élmény volt ez a szombat reggeli peca a vízben állva, tizenkétezerbe került, de megérte :-)



2016. március 27., vasárnap

Végre

Előző bejegyzésemmel leírtam már a márciust mint haltalan hónapot, kicsit elkapkodtam mert másnap nagyon jó háromnegyed órám volt, és végre normális méretű halakal  is sikerült megetetni a legyeimet.

Előző nap egy beszakadt partrészen megtaláltam a domolykókat, nagyon sokan voltak, de valahogy nem kellett nekik semmi sem, hiába próbálkoztam minden  lehetséges módon, hidegen hagyták őket a legyeim. Úgy volt, hogy másnap nem is megyek ki, mert délelőtt nem értem rá, délután meg vendégek jöttek, de Sali valamikor ebéd előtt küldött pár képet, amin szebbnél szebb domolykók voltak, és ott fogta őket ahol nekem tegnap még érdeklődést sem sikerült kicsikarni a halakból. Hát rögtön azon gondolkodtam hogyan tudnák még a vendégek érkezése előtt legalább egy órára lejutni a vízpartra, mert ha ma eszik a hal akkor egyet csak tudok én is fogni.
Valószínűleg látszott rajtam, hogy tiszta ideg vagyok ez véget, így aztán nem is volt belőle vitatkozás otthon, hogy elmegyek, csak annyi volt a kikötés hogy időben érjek haza még a vendégek érkezése előtt.
Nem sokkal később már a vízparton sétáltam, gyönyörű napsütéses idő volt nem olyan borongós hideg mint előző nap. Óvatosan,  amennyire lehetett a száraz partszéli fű takarása mögül nézelődve haladtam, nem kellet sokat mennem hamar észrevettem az egyik szikla mellett két három domolykót, gyorsan kicsapkodtam tízen pár méter zsinórt majd odadobtam az orruk elé a  wb-t, amint vízbe ért rögtön az egyik feljött és már vitte is. Örömöm határtalan volt, végre normális méretű halat fogtam, ráadásul az első dobásra. Úgy voltam vele, hogy ha ma már nem is fogok többet már akkor is megérte kijönnöm.


De még nem volt vége, hiszen még volt szinte háromnegyed órám hátra. Elkezdtem a túloldalt dobálni mert erről az oldalról eltűntek miután megfogtam az elsőt. A túlsó part szélére dobtam,  majd hagytam hogy a sodrás belekapjon a zsinórba és szépen ívesen húzza maga után a wb-t, Sali tanácsolta, hogy így próbáljam mert neki ez vált be délelőtt. Szinte minden második dobásnál láttam ahogyan mennek utána, de csak követték. Következő dobásnál már bele bele cincáltam egy kicsit amikor láttam az árnyat közeledni, meg is lett az eredménye sorba fogtam őket.



Hetet sikerült fognom mire lejárt az időm. Már az utolsókat dobtam amikor egy autó hangját hallottam magam mögött a töltés tétjéről, hátra néztem és már nyúltam is a zsebembe az engedélyemért, a rend őrei voltak. Miután megnézték a papírjaimat további jó fogást kívántak és elmentek. Idén már másodszor ellenőriztek, ez nem rossz, engem nem zavar, sőt, csak így tovább.





2016. március 26., szombat

Március

Folytatódik a képek és halak nélküli bejegyzéssorozatom, ezért ha valaki szép képeket akar nézegetni, vagy nagy fogásokról akar olvasni, az szerintem ettől a mondattól ne is olvassa tovább ezt a blogbejegyzést.

Sajnos Márciusban sem jutottam ki túl sokszor a vízpartra, összesen talán ötször, ráadásul mindig csak 1-2 órára. Egész havi fogásom 3 db lamli volt. Persze megtaláltam a dévéreket, balinokat, sügereket, domolykókat is, a tilalmak végett viszont csak a domolykókat meg a dévéreket próbáltam horogra csalni, de csak egykét lekövetést, rámozdulást tudtam elkönyvelni. Vagy nem jó legyeket használtam, vagy nem jól használtam, vagy nem jókor használtam, vagy egyszerűen csak nem volt szerencsém, de nagyon bosszantó tud lenni, amikor látom a halakat, ráadásul nem is kicsiket, és egy órán keresztül dobálok eléjük, mögéjük, melléjük, föléjük, mindent ami a legyes dobozomban van, és le sem szarják.
Nemrég elvittem  fiamat is magammal horgászni, pergetni mentünk, gondoltam csak sikerül legalább egy domolykót fognom, hogy megmutassam neki, hát ez sem jött össze.
Dominik is egy darabig szépen hozta a wobbleres dobozomat, örült is neki, hogy ő hozhatja apa után, apa is örült ,hogy milyen ügyes a kisfia, addig amíg ki nem nyitotta a dobozt fejjel lefelé, és be nem potyogtak a fahalak a kövek közé. De nem haragudtam rá, még akkor sem amikor elkezdett kavicsokat, kicsivel később meg már szinte féltéglákat dobálni a vízbe, hiszen még csak 2 éves.
Másnap otthon ebéd közben elkezdte mondani a magáét, hogy nincsenek itt hal, apa nem fogta halkat, Karcsi bácsi fogta nagy süllő!
Na akkor hogy is van ez, már nem is apa a példakép, mert nem fogtam halat ? :-)

2016. február 28., vasárnap

Az első X

Nehezen indul az idei szezon, sok időm nem nagyon volt eddig horgászni, ha meg lett is volna akkor sem tudtam volna menni, mert még mindig nem lehetett kapni területi jegyet a folyóvizekre.
Zátonyi holt Dunára ugyan ki tudtam váltani, de itt meg egyes szakaszokon (szinte csak ezeken a helyeken lehetett  partról pergetni) idéntől letiltották a pergető horgászatot november 01 -február 28.-ig az indoklás  "a halak téli vermelő helyeinek védelmében".
A többi horgászmódszer persze nem tiltott, nyugodtan ki lehet fogni a téli vermelő helyekről az összes  halat, még az ivadék méretűt is el lehet vinni haza a macskáknak, de azokat a szemét pergető horgászokat ki kellett tiltani, mert közülük sokan visszaengedik a halat, ez bizony nem jó dolog, ki kellett tiltani őket.
Szerintem ez így nem jó, vagy minden  módszert tiltsanak vagy egyet se.
Legyezés viszont nem tiltott, így aztán végül is itt ejtettem meg az elsőikszes pecámat, már nem aggódtam azon sem, hogy esetleg ellenőrzés során vitába kell bonyolódnom majd az ellenőrrel és bizonygatnom kell, hogy nem pergetek hanem legyezek, mert Salit pár napja már ellenőrizték itt, és egy kisebb vita után végül is elismerte az ellenőr, hogy a műlegyes horgászat nem pergetés, de azért megjegyezte, hogy a ez a tiltás ami a pergetésre vonatkozik nem lett jól megfogalmazva.
Van egy olyan érzésünk, hogy jövőre itt már a műlegyes horgászat is tiltva lesz a pergetés mellet.
Na de már csak egyet kell aludnom és végre lesz folyóvízre is területim :-) ott nincsenek letiltva egyes horgászmódszerek (még egyenlőre), viszont a tilalmak, azok már itt vannak!

2016. január 27., szerda

Kötekedés

Szinte az összes jónak mondható horgászhelyeinken befagytak a vizek, a többinél meg az alacsony vízállás miatt nincs sok értelme horgászni.
Néha azért kimegyünk Salival dobálni egyet, ha másért nem is csak a dobás kedvéért. Otthon meg ha van időm akkor kötök, persze légykötő versenyre valószínű nem kell beneveznem a kreálmányaimal, de remélem a halak megeszik majd :-) .